Sarka Kata hamarosan a Life.hu sztárszerzője lesz. Új feladatával kapcsolatban a jövőbeli terveiről beszélgettünk a kétgyermekes anyukával, aki kilenc éve Hajdú Péter párja. Vajon marad ideje a családjára?

Mióta kacsingatsz a média felé?

Három évvel ezelőtt még nem tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni, ezért elvégeztem a Tv2 Akadémiát szerkesztő-riporter szakon. Fontosnak tartottam azt is, hogy képbe kerüljek, miről szól ez a szakma, amit Peti mellett látok. A műsorvezetéssel nem kacérkodtam, mert mindig azt gondoltam, hogy óriási szerencse vagy óriási tehetség kell hozzá, hogy bejusson az ember valamelyik csatornához.

Fotó: Zsigmond László/Life.hu

Pedig vezettél már műsort…

Igen, reggeli műsorokba hívtak társműsorvezetőnek, ahol mindig olyan érzés kerített a hatalmába, hogy ez hatalmas feladat. Ördög Nórával és Liluval, két vérprofival vezettem műsort, és mindig úgy láttam, hogy ez megtanulhatatlan számomra. Sohasem éreztem úgy, hogy képes lennék rá, és emellett izgulós is vagyok. Viszont azóta részt vettem már több tréningen, és azt látom, hogy ez a szakma is tanulható, elsajátítható. Lassan megjött a kedvem ehhez is.

Milyen téma állna közel hozzád?

Az életmóddal kapcsolatos témákban otthon érzem magamat, talán még szerkesztőként is hozzá tudnék tenni a műsorhoz. Szívesen beszélgetnék ezekről a vendégekkel, akiket a legtöbbször ismerek is személyesen. Amiatt biztosan nem izgulnék, hogy vadidegen emberekkel kellene leülnöm beszélgetni.

Mennyi elfoglaltságot jelent számodra, hogy a Life.hu sztárszerzője lettél?

Bevallom, hogy nagy kihívás írni. Az évek során belejöttem abba, hogy interjúkat adjak, tréningek is segítettek a helyes kommunikáció elsajátításában. Az, hogy valakinek milyen az íráskészsége, már középiskolás korban eldől. Az írott szó megmarad, és később is visszakereshető. Az én családom vidéki, a nagyszüleim a leírt dolgokat kész tényként kezelik, ott nem állhat hazugság, és ebből volt is már konfliktusunk. Remélem, az olvasók eleinte kicsit elnézőbbek lesznek velem, hisz nem vagyok profi újságíró.

Az emberek nem a profizmusodra kíváncsiak, hanem arra, mit gondol Sarka Kata...

Igen, egy blogban minden jobban megbocsátható, elnézhetőbb, de ha valakiről azt írják, hogy sztárszerző vagy társszerző, az több, mint egy blogger. Nagyobb a felelősség.  

Fotó: Zsigmond László/Life.hu

Szerinted mit várnak tőled az emberek?

Nem a mindennapjaimra kíváncsiak, hanem a véleményemre egy-egy témában. Ebbe minden beleférhet a politikán kívül. Mindent érinteni fogok, a gyerekektől az életmódig, a főzésen át, párkapcsolati problémákon keresztül. Mögöttünk a férjemmel 9 közös év áll, aminek akadtak nehézségei és nagyon jó dolgai is, és vannak nap mint nap is újdonságok az életünkben. Akár a legbensőbb gondolataimat is megosztom, ha olyan lelkiállapotban kezdek el írni.

Mikor találsz rá időt, és hogyan képzeled el?

Félrevonulok. Valószínűleg éjszaka fogok írni, mert úgy látom, hogy akkor jobban jönnek a gondolatok. De az is lehet, hogy megbeszélem az anyukámmal, hogy segítsen késő délután lefoglalni a gyerekeket. Amikor a közelemben vannak, nem tudok koncentrálni, folyamatosan dumálnak, mindig van valami, amit tenni kell körülöttük. Napközben a többi munkahelyemen kell dolgoznom, így marad az éjszaka vagy a hétvége. A hétvégén Peti is rendszeresen dolgozik.

Nem vállaltad túl magad?

Most kezdem úgy érezni, hogy kicsit sok, ráadásul Noncsinak szeptemberben kezdődik az iskola. Mindig az lesz a legfontosabb, hogy tudjunk együtt tanulni. A szépségversennyel kapcsolatosan is akadnak teendőim, és még két cégnél dolgozom marketingesként. Van két gyerekem és egy férjem, nem unatkozom. Szilveszterkor mindig számot vetek, mit csináltam az előző évben, és átgondolom, hogy mit szeretnék a következőben. Most arra gondoltam, hogy szeretnék új kihívásokat, és lám, megkaptam.

Mitől tartasz a legjobban?

Azt szeretném, hogy vonatkoztassanak el a férjemtől, aki a maga területén profi. Nem akarom, hogy az ő munkájára bármilyen hatással legyen, ha nem vagyok jó ebben a dologban, neki ne származzon semmi negatívuma a szárnypróbálgatásomból. Ha kudarc lesz, legyen az enyém, és ne a férjemé.

Fotó: Zsigmond László/Life.hu

Említetted, hogy tréningekre jársz. Mit tanulsz?

Interjúkészítést és műsorvezetést is tanulok, ami elég jól megy az első perctől kezdve, valószínűleg, mert érdekes témákkal találkoztam. Amit tanulnom kell még, az a súgógép olvasása. Egyrészt mert nem látok, és életemben először kontaktlencsét kellett emiatt kiváltanom, mert korábban szemüveget hordtam, ha szükségem volt rá. A gyerekek nem szerették, most viszont nagyon elégedettek. Még a szoktatási fázisban tartok, vezetéshez mindig viselem, tévézéshez pedig még nem kell.

A férjed segít a tanulásban?

Egyszer kaptam egy adásmenetet, amit hangosan felolvastam Petinek. Egy mondatot nem tudtam úgy elmondani, hogy meg legyen elégedve: vagy nem hangzott jól, vagy rossz helyen volt a hangsúly. Fél óra után összevesztünk. Javasolta, hogy járjak Friderikusz Sándorhoz, akitől nemrég kaptam pár tippet, és megígérte, hogy segíteni fog. De nem akartam eddig egy ilyen kaliberű embert zavarni azzal, hogy engem tanítgasson, és azt sem szeretném, hogy kellemetlen legyen neki nemet mondani. De otthon már nem gyakorolok.

Petire marad időd?

Megoldjuk, szerencsére mindig időben ér haza. Amikor megszülettek a gyerekek, akkor mindig megérkezett fürdetésre, és együtt töltötte a család az estét. Ez most is így van, a gyerekek fél 9 körül lefekszenek, utána pedig kettesben beszélgetünk.

Nem úgy tűnik, hogy az unatkozó szépasszonyok életét éled…

Más az életem, mint annak, aki reggel 6 órától árut pakol egy nagyáruházban, lehet, hogy annál könnyebb a munkám, de maximálisan hozzáteszek a családi életünkhöz. Amikor csak otthon voltam a gyerekekkel, az nagyon kevésnek tűnt, vágytam valami kihívásra. Most megkaptam!