Mona Lisa, a világ legtitokzatosabb asszonya

Cikkünk szerzője Takács Nóra, a Hogyan legyek jó nő? sorozat háziasszonya Csatlakozz Nórához az iWiW-en és a Facebookon!

Kezdjük talán azzal, ki is valójában a képen látható hölgy. Minden tanulmány, kutatás és bizonyíték szerint a festményen Lisa di Antonio Maria Gherardini látható. A hölgy Firenzében született 1479-ben, az egykoron gazdag és befolyásos Gherardini családba, ami idővel a vagyonából és hatalmából is veszített. Lisa az akkori szokások szerint nagyon korán házasodott. Tizenhat évesen vette feleségül Francesco di Bartolomeo di Zanobi del Giocondo ruha- és selyemkereskedő, akinek a lány már a harmadik felesége volt. Minden jel arra utal, hogy a pár szerette egymást, rendes, középosztálybeli életet éltek Firenzében, a Via della Stufán található házukban. Öt közös gyermekük született, ráadásul Lisa saját gyermekei mellett felnevelte férje előző házasságából származó kisfiát is, akinek az édesanyja meghalt. Lisa férje hamarosan kereskedőből a város megbecsült hivatalnokává avanzsált, igaz, a család gazdagabb nem lett. Mint minden jóravaló firenzei, ők is kedvelték és pártolták a művészetet, ekkoriban nagy divat volt portrékat, festményeket készíttetni a családtagokról - ajándékba vagy saját célra. Francesco, a férj megbízást adott tehát a jó nevű festőnek, Leonardo DaVincinek 1503-ban, hogy készítse el felesége portréját gyermekük érkezésének örömére. Így született a világ egyik legismertebb festménye, a Mona Lisa, aminek eredetileg nem volt neve, miért is lett volna? Csak később kapta a jól csengő Mona Lisa nevet, méghozzá Leonardo életrajzírójától, Giorgio Vasaritól. A Lisa adott volt ugye, a "Mona" szó pedig elterjedt rövidítése az olasz madonna (asszony) szónak.

Hogy pontosan miért volt fontos a nő Leonardo számára, nem tudni. Az viszont bizonyos, hogy a portré, amit készített róla merőben szokatlan és új volt, nem hiába lengi körül a misztikum. Különösen furcsa, hogy pont egy középosztálybeli háziasszonyt ábrázol a művész ilyen formabontó módon. Vajon miért áldozott ennyi energiát egy nem túl drága, rendelésre készülő portréra? Talán akkor jutott eszébe a nagy ötlet, mikor meglátta Lisát! Mégpedig az, hogy ezt a nőt bizony megmutatja egészében a világnak. A kor divatjával ellentétben ugyanis nem csupán Lisa profilját festette meg, hanem szembe fordította velünk a nőt, így a teljes arcát láthatjuk. Az új perspektíva nem az egyetlen furcsaság a képen. Ha alaposabban megnézzük a kortárs festményeket, a nők nyaka, füle, csuklója, keze telis tele van ékszerekkel, Lisa viszont nem visel még jegygyűrűt sem, annak ellenére, hogy a kép készültekor már jó pár éve házas volt. A kiengedett haj szintén nem megszokott, a nők általában szorosan fésült frizurát viseltek, kivéve a ledér nőcskék. A fogós, hajas kérdésre egy érdekes lézeres technikával végzett elemzés adott választ: az eredeti vázlaton Lisa haja fel volt tűzve, de később mégis leengedett hajjal festette meg Leonardo. Az újításoknak pedig ezzel még nincs vége, Lisa póza sem volt megszokott ugyanis. Ha megfigyeljük, a nő teste máshová néz, mint a feje. Olyan az egész mozdulat, mintha a nő kihúzott háttal üldögélne és nézne maga elé, majd a fejét lassan oldalra, a festő felé fordítaná. Ez volt az első portré, amiben ilyen mozgásszerű pozícióban festettek le valakit. Természetesen később mindenki ezt másolta, sőt, a mai napig jó kis trükk ez! Fotózásokon például előszeretettel alkalmazzák modellek, fotósok egyaránt, sokkal természetesebbnek tűnik az egész kép egy kis mozgástól, lendületet ad, és életszerűbb az egész.

Leonardo - kétség sem fér hozzá - igazi zseni volt, nagyon értette a dolgát, soha semmit nem csinált véletlenül. A mára elég jelentéktelenné fakult háttér szintén egy különös újítása volt, már-már annyira különös, hogy sokan feltételezik, ha van titok a képen, az nem Lisa arcán, hanem a háttérben keresendő. Eddig a festmények hátterei részletgazdagok voltak, aprólékosan kidolgozott, valósszerű tájakat, jól felismerhető házakat lehetett látni mindenütt. Itt viszont egy meglehetősen kísérteties tájkép tárul elénk, amit egyes feltevések szerint Leonardo képzelete szült. Művészettörténészek szerint a Lisa bal válla fölött látható háromlyukú híd viszont Bibbio hídja, amely egy észak-olasz kis település mellett volt található. Sokszoros nagyítás után pedig állítják, jól kivehető a hídba művészi úton elrejtett 7-es és 2-es szám (Leonardo egy icipici ecsettel festette a híd alá a számokat), ami talán 1472-re utalhat, amikor a híd összeomlott. Az embert a hideg is kirázza. Főleg, amikor a kanadai orvos elméletét követi. E szerint a hátteret fel kell cserélni: ami most Lisa jobb oldalán van, azt balra kell helyezni, és fordítva. Így megkapjuk Leonardo titkos térképét. Hogy az mi, nem számol be róla, de azért csoda izgalmas ez az egész.

Nem mehetünk el szó nélkül Mona Lisa híres mosolya mellett sem. A mosoly mellett, amiről képtelen vagyok eldönteni, hogy kedves, cinikus, vagy keserédes. Megnehezíti egyébként a dolgunkat, hogy a mosoly nem szimmetrikus. Bal oldalt fanyar, míg jobb oldalon egész bájos. A kérdés máig él: miért mosolyog Mona Lisa? Kire mosolyog? Mit tud, amit mi nem? Őriz-e a kép valami titkot, van-e benne elrejtett üzenet, vagy utalás valamire? Nagyjából havonta kapunk hírt újabb és újabb vizsgálatokról, kutatócsoportok, szakértők, orvosok, tudósok sertepertélnek a kép körül naphosszat, és érkeznek a jobbnál jobb elméletek. Freud szerint, ha megnézzük Leonardo képein a nőket, megdöbbentően egyforma a mosolyuk, és ez azért van, mert édesanyja mosolyát festette minden női arcra, hogy így emlékezzen rá. Fogorvosok állítják, Mona Lisa bizony azért somolyog így, mert komoly problémák voltak a szájában: feketék voltak a fogai, mert elszíneződött a higanytól, amit vérbaj ellen kapott, vagy pedig hiányzott pár első foga, ami magyarázat lehet a szorosan összezárt ajkakra. Kedvelt és sokak áltat támogatott verzió, hogy Lisa azért mosolyog olyan sejtelmesen, mert éppen várandós. Erre utalnak duzzadt ujjai, amik húszas évei elején nem lehetnének ilyenek, ha nem lenne áldott állapotban, ráadásul a pozíció, ahogy a kezeit egymásra téve tartja tipikus példája annak, ahogyan a kismamák a hasukra teszik a kezüket. Az eredeti vázlaton pedig jól látszik, hogy Lisa olyan ruhát visel, ami finom gézből készült. Ez tipikusan a kismamák viselete volt ebben az időben. A géz anyagot később a festő átszínezte, csak lézeres elemzés során látszik, hogy eredetileg ezt a ruhát festette rá a nőre. Nőre? Dr. Lillian Schwartz elmélete szerint a Mona Lisa tulajdonképpen egy remekbeszabott önarckép, Leonardo saját magát festette meg női ruhában. Digitális elemzések sorozata bizonyítja, hogy DaVinci magáról rajzolt képei és Mona Lisa arca között teljes egyezést találni. Ezzel a teóriával azonban az a baj, hogy nem bizonyítható, hogy a rajzolt önarcképek valóban önarcképek-e. Ki tudja? Florian Hutzler pszichológus szerint Leonardo DaVinci különleges technikával festett: ha valaki belenéz Mona Lisa szemeibe, akkor mosolygósnak látjuk az arcot. Ha viszont csak az ajkakra koncentrálunk, akkor az agyunk nem érzékeli mosolygósnak. Ebben látok igazságot. Az olasz Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke is érdekes dologra bukkant: álltja, a kép tele van rejtett betűkkel, amiket összeolvasva üzenet jelenik meg. Speciális vizsgálat során például Mona Lisa szemeiben több betűt is találni. A bal szemében egy S betű, a jobb szemében pedig egy L látható. Tessék, lehet tippelni, mit jelent mindez! És mit jelent az, hogy valószínűleg DaVinci kétszer is megfestette a Mona Lisát, 10 év eltéréssel, de a képet mégsem adta oda Lisának és férjének? Haláláig megtartotta a festményt, és folyton újított rajta valamit (például a ruhát, a hajat), ennek ellenére viszont a képen nincs tömött festékréteg, feltűnően egyenletes a felszíne ahhoz képest, ahányszor átfestette. Úgy tűnik, bárhol kapcsolódunk be a történetbe, mindig újabb és újabb megválaszolatlan, különös kérdések bukkannak elő.

Kíváncsi vagyok, mi mindent láthatott maga körül Mona Lisa ebben a röpke 500 évben. Lógott I. Ferenc francia király fürdőszobájának, később hálószobájának falán, vendégeskedett Napóleonnál, majd beköltözött a Louvre-ba, ahol látogatók ezreivel találkozik nap mint nap. Mert aki egyszer a Louvre-ba bemegy, az semmi pénzért ki nem hagyja, hogy megnézze a Mona Lisát. Miért pont ez a kép? Miért pont ez a mosoly? Érzem, hogy lappang itt titok bőven, de egyszerűen nem értem. Vagy talán mégis? Száz évvel ezelőtt Vincenzo Peruggia, erősen nacionalista olasz férfi lépett be a múzeumba takarítónak öltözve. Lassan elsétált a kép előtt, leakasztotta, és olajra lépett vele, hogy visszaadja Olaszországnak, ami az övék. Elrabolták a Mona Lisát! - harsogták világszerte. Így esett, hogy a portré egy csapásra mindenki számára ismert lett, különösen akkor, amikor két évvel később visszakerült a Louvre-ba egy hosszú, hosszú utazás után. Ha nincs ez a kis izgalom, valószínűleg ma a legtöbb ember egyszerűen elsétálna a kép előtt úgy, hogy egyetlen pillantást sem vet rá. Akármilyen szépen mosolyog is Lisa.