Száznyolcvan fok: a győri kosarasok buszbalesetének túlélője, Pénzes Kinga története

Life.hu: Emlékezzünk vissza arra a konkrét napra, ami megváltoztatta az életed. Honnan hová tartottatok, milyen volt a hangulat a buszban és mire emlékszel a balesetből?

Pénzes Kinga: 2013 szeptemberében már ötödik hete edzett, készült, alakult a győri női kosárlabdaklub idényre összeválogatott csapata. Részemről felejthetetlen idény ígérkezett: Fűzy Ákos vezetőedzővel még fiatal kosarasként hozott össze a sors - 14 éves voltam akkor, amikor a pécsi ifjúsági csapatához vett, majd az akkori Mizo Pécshez irányított, fegyelmezett játékossá nevelt. Ezután 12 éven át nem dolgozhattunk együtt. A köztünk lévő szakmai és személyes kapcsolat végtelen bizalomra épült. Azon a bizonyos napon éppen Sopronba indultunk egy mérkőzésre, a busz békésen zötykölődött, mindenki igyekezett a saját rutinja szerint eltölteni az utazásra szánt időt.

Én magam az előttünk álló meccsre készültem fejben – Fegyverneky védése lett volna a feladatom, az ezzel kapcsolatos gondolatok töltötték ki minden percem. Aztán egy pillanat alatt fenekestül felfordult minden – a csattanás pillanatában szorosan összezártam a szemem, és furcsa, de teljesen tiszta érzékeléssel gurultam, lebegtem be a teret. Orvosilag azt mondhatnánk, hogy elvesztettem a tudatom, de mégis: mind a mai napig ez életem egyik legtisztább pillanata. Sőt, valójában soha előtte nem láttam ennél élesebb képet a saját életemről, az egyénileg betöltött szerepekről és a valódi életfeladatomról.

Life.hu: Idézd fel a pillanatot, amikor tudatosult benned, hogy mi történt. Mit éreztél akkor?

Pénzes Kinga: A testemben egy valóságos hormonbomba szabadult fel. Biztos védőhálót éreztem magam körül, ami különösen hangzik egy ilyen helyzetben, ám akkor ez a világon a lehető legtermészetesebb dolognak tűnt. Abban a pillanatban azt értettem meg, hogy a védelmező erőnk puszta jelenlétünkben rejlik. Feladatom pedig ezt a láthatatlan hidat láthatóvá tenni.

Life.hu: Te hol és hogyan sérültél meg?

Pénzes Kinga: Mély és felületi vágási sérüléseim vannak a hátam egész, a bal karom részleges illetve a fejem búbja területén.

Life.hu: A baleset után meglátogattad a kórházban a balesetet okozó férfit – miért tetted és milyen volt a találkozás?

Pénzes Kinga: Az eset után három nappal már a pécsi utcákat koptattam, és akivel csak lehetett találkoztam azért, hogy az érthetetlent valamelyest csillapíthassam azokban, akik Ákos távozását semmilyen körülmények között nem tudták elfogadni. Minden egyes találkozás abban erősített meg, hogy valójában minden helyzetet, konkrét dolgot csak érzéseink által ismerhetünk meg igazán. A balesetet okozó férfi látogatását azért tartottam fontosnak, mert tudtam, hogy ő is ugyanolyan elszenvedője a történetnek és a fájdalomnak, mint amivel mi magunk próbáltunk megbirkózni. Úgy éreztem, közösen, osztozva enyhülhet ez a kitörölhetetlen fajdalom. Ennek a találkozásnak köszönhetem azt, aki ma vagyok.

Life.hu: Ez az eset mennyiben változtatta meg a világhoz való viszonyodat?

Pénzes Kinga: Bármerre fordítottam a fejem, azt láttam, ami bennem van, és nem azt, ami hiányzik belőlem. A gondolat, amivel azonosultam az lett, hogy a világgal minden rendben van. Ettől szárnyakat kaptam, amivel egészen Ciprusig repültem, ahol korábban már három évet éltem. Itt, ahogyan távolodtam ettől a tragikus eseménytől, megértettem, és tudatosult bennem, milyen szerepet szeretnék betölteni az emberek életében, mi az, ami érték, ami fontos – például a nevetésben és a közösségben rejlő erő, ami akár hegyeket is képes megmozgatni – és mik azok a dolgok, amik egyáltalán nem számítanak.

Life.hu: Miért döntöttél úgy, hogy nem folytatod a kosárlabdás pályafutásod?

Pénzes Kinga: Minden, amit kaptam ettől a 20 évtől – kisebb-nagyobb megszakításokkal –, azt tovább tudom hasznosítani az élet különböző területein. Minden új, ami változást hoz, csak jó lehet és jót tesz az embernek.

Life.hu: Hol élsz most, mit csinálsz, és mivel foglalkozol?

Pénzes Kinga: Jelenleg Németországban élek, közel Luxemburg határához egy kisvárosban és egy értelmileg fogyatékos, de a szívében és a lelkében nagyon is magasan fejlett fiú segítésével foglalkozom. Ez az első lépcsőfoka annak, hogy beteljesítsem az életfeladatomat, amire éppen a baleset világított rá.

Life.hu: Hol látod magad mondjuk 15 év múlva?

Pénzes Kinga: Mit szeretnék megvalósítani a jövőben? Tapasztalataim szerint rendelkezni a lehetőségekkel, minden, az agyamon valaha átfutott gondolatot életre kelteni: például könyvet írni, színészkedni, és elérni azt, hogy a kapcsolataimban én legyen az a biztos pont, akire mindig, mindenhol számítani lehet. Mindeközben pedig szeretnék családot is alapítani, mert bizony ott van a kutya elásva.