Miért félünk a változástól? Ezek a pszichológiai okai!

Az mindenképpen elmondható, hogy a változás ténye önmagában is kihívás elé állít bennünket, legyen szó pozitív vagy negatív változásról, mert az új dolgok többnyire pozitív vagy negatív stresszt hoznak létre. Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy az emberrel vele születik az újdonságkeresés igénye, amelyet a pszichológia explorációs késztetésnek nevez. Az emberek azonban nagyon különböznek abban a tekintetben, hogy kinek mennyi újdonság jelenti az úgynevezett optimális szintű explorációs motivációt.

és mindent megtesznek a változás elkerüléséért.

A pszichológiában a legtöbb személyiségelmélet megegyezik abban, hogy a nyitottság és az új helyzetekhez való alkalmazkodás képessége az érett és egészséges személyiség jellemzője. Az tekinthető tehát ideálisnak, ha nyitottak vagyunk a változásra, az új helyzetek szorongás helyett pozitív energiákkal töltenek fel minket, és veszély helyett lehetőségeket találunk bennük.

Változás nélkül nincs fejlődés!

Nagyon fontos tudatosítani, hogy a változásról sok esetben csak utólag állapítható meg, hogy milyen előnyökkel vagy hátrányokkal járt. Gyakorta megesik, hogy azt a fordulatot, amit negatív változásnak (kudarcnak, csalódásnak, veszteségnek) hittünk, utólag teljesen más színben látunk: kifejezetten örülünk, hogy megtörtént, és az újabb események fényében szükségesnek és elkerülhetetlennek látjuk. Az aktuális szituációban (például krízishelyzetben vagy egy sürgető döntés feszültsége alatt) nehéz kilátni a pillanatból, és még nehezebb megjósolni a hosszabb távú következményeket. Ilyen esetekben sok bátorság kell ahhoz, hogy valaki felvállalja a jövő bizonytalanságát.

Ha messzebbről tekintünk döntéseinkre, nyilvánvalónak kell tartani, hogy a fejlődés nem képzelhető el változás nélkül. Általánosan elmondható, hogy

Ami nem újul meg, az romlani kezd: időről időre muszáj változtatni, továbblépni, megújulni. Panta rhei – minden változik, mondták a régi görögök. Az élet maga a változás, a változatlanság pedig a pusztulás. Természetesen ezt nem úgy kell érteni, hogy vaktában és átgondolatlan módon ugorjunk bele minden lehetőségbe. A továbbfejlesztéshez azonban elkerülhetetlen új tényezők bevonása a már működő pozitív folyamatokba, vagy adott esetben a teljes megújulás.

A tanult tehetetlenség csapdája

A változáshoz kapcsolódó szorongás legfontosabb okainak egyike a tanult tehetetlenség (learned helplessness), amelyre egy Martin Seligman nevű pszichológus hívta fel a figyelmet a 1970-es években. A jelenség lényege, hogy a szülők akaratlanul olyan helyzetekbe hozzák a gyermeket, amelyekben inkompetensnek, tehetetlennek éli meg önmagát. Az ismétlődő helyzetek lenyomata beépül a személyiségbe, és felnőtt korban is megmarad. Új helyzetekkel szembesülve a tanult tehetetlenséggel küzdő felnőtt akkor is inkompetensnek éli meg magát, amikor a valóságban minden képessége meglenne a változással való megküzdésre. A pszichológia tanácsa ilyenkor, hogy

és egy fokozatos tanulási folyamat révén reális önismeretet kell kialakítania.

Az új kihívások elfogadását emellett akadályozhatják nem vagy csak részben tudatosuló emlékek is. Legyünk gyanakvóak önmagunkkal szemben, ha azt tapasztaljuk, hogy hirtelen lebénít bennünket egy olyan új helyzet, amelynek egyébként meg kellene felelnünk. Sokszor kimutatható, hogy az aktuális, jelenbeli helyzet az emlékek fonalán át visszavezet egy olyan múltbeli szituációhoz, amelyhez frusztráció, csalódottság vagy más negatív érzelmek társulnak. Ilyenkor csak az segít, ha valamilyen módon képesek leszünk kibogozni a jelen és a múlt összegubancolódott tapasztalatait és emlékeit.

Összefoglalva azt kell kiemelni, hogy

Akit szorongással töltenek el az új helyzetek, az saját sorsának pozitív fordulatait akadályozza. A pszichológia szerint az érett, egészséges személyiség képes a pozitív értelemben vett változásra, mert fejlődés nem képzelhető el változás nélkül.

Támogatott tartalom.