Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Az átverés nagymestere vagyok

Szia, anyu! Úgy érzem, tele van a hócipője velem az edzőmnek. Legyünk őszinték, lehet abban valami, hogy jogosan. Mindketten tudjuk, hogy nem kellett soha a szomszédba mennem egy kis elcsalt mozgásért. Soha nem felejtem el egyik első színészi helyzetgyakorlatomat, amikor még a gimnáziumi tornaórán a feladat szerint a Vérmezőt megkerülve kellett volna futnunk. Én arra gondoltam, a beláthatatlan fás-bokros terület miatt a tornatanár soha nem veszi észre, hogy felszállok egy buszra, és egy megállónyi távolságot lespórolok… A buszról leugorva persze mindig heves zihálásba kezdtem, és nagy lihegve futottam be a célba. Nos, nem igazam lett? Nem vette észre. Istenem, a régi szép idők!

Ott csak a lovaglást passzoltam, igaz, ezzel nem voltam egyedül, drága osztálytársaimmal együtt gondoltuk úgy, hogy hajnalok hajnalán inkább pihenni hagyjuk szegény pacikat. Na bumm, legfeljebb nem lettem Csingacsguk, de még egy nyomorult Rózsa Sándor sem.

Felnőtt koromban Katus Tamás barátom ősz hajszálaiért voltam felelős, aki legtovább felelt testem valamilyen átformálásért, de azért lenyomott egy kis stand-upot a Balázs showban a közös edzés Csonka Andrással témakörben.

Jelenleg Lengyel Kolos izzad mellettem a teremben, de nem fizikailag, inkább idegileg. Nem is értem, miért nem hajlandó elfogadni, hogy a mozgások közé egy kis társadalmi életet is beiktatok? Ha egy ismerős téved mellém, laza traccsba kezdek, persze ennek rövid úton véget vet egy beszólással. Azt hittem, ha éppen elmereng valamin, akkor közben nem számolja az adott sorozatokat, de ebben erősen tévedtem.

Ahogy elnézem a róla készült képeket, le sem tagadhatom, mire gondol közben. Na de nem ijeszthetek rá azzal hirtelen, hogy minden klappol velem, és én vagyok egyszer csak Mr. Olympia, aki a fitneszteremben teljesedik ki, ott ébred, és ott is tér nyugovóra.