A ruhaipar gyermekmunkásai – 260 millió gyerek dolgozik éhbérért

Miért jó a gyerekmunka a ruhaiparnak?

A fast fashion napjainkra olyan mértékű versenyt hozott létre, amely arra kényszeríti a vállalatokat, hogy minél olcsóbb munkaerőt alkalmazzanak. A textil- és a ruhaipari hagyományokkal rendelkező Egyiptomban, Üzbegisztánban, Pakisztánban, Indiában, Bangladesben, Thaiföldön és Kínában foglalkoztatják legnagyobb számban a gyerekmunkásokat.

Sofie Ovaa, a Stop Child Labour (Állítsuk meg a Gyermekmunkát szervezet) globális kampánykoordinátora szerint Indiában és Bangladesben sok lány hajlandó nagyon alacsony összegért dolgozni. Megtévesztő ígéretekkel – mint amilyen a megfelelő bér – könnyen be lehet szervezni őket ezekbe az iparágakba. India elszegényedett déli részein gyakran tűnnek fel „fejvadászok", akik arról győzködik a szülőket, hogy küldjék lányaikat a fonodákba, mert ott jólfizetett állást, kényelmes szállást, napi háromszori étkezést kapnak, valamint esélyt a tanulásra, három év munkaviszony után pedig egy szép, kerek összeg üti a markukat. A valóság ezzel szemben sokkal kiábrándítóbb. Ezek a lányok ugyanis ijesztő körülmények között, modern kori rabszolgákként dolgoznak.

A munkáltatók gyapotszedésnél például szívesen részesítik előnyben a gyerek bérmunkásokat, mert apró ujjacskáik kevésbé teszik tönkre a termést, mint a méretesebb felnőtt kezek. A gyerekek abból a szempontból is tökéletes munkaerőnek számítanak, mert engedelmesek és könnyű őket irányítani.

Mi a dolga egy ruhaipari gyerekmunkásnak?

A divatipar minden területén dolgoznak gyerekek. Egyesek Beninben a magok előállításával kapcsolatos feladatokat látják el, mások Üzbegisztánban a betakarításban működnek közre, Indiában a fonálkészítésben, Bangladesben pedig több munkafolyamatban is aktívan részt vesznek, mások a gyapot beporzását végzik.

A lánc következő állomásán, a fonodákban szintén virágzik a gyermekmunka. Az indiai munkások 60 százaléka 18 éves kora előtt kezdett dolgozni, a fiatalabb munkások 15 évesen kezdték a munkát. A ruhagyárakban a gyerekek részt vesznek a ruhadarabok összeállításában. Ezen kívül sokféle és gyakran megterhelő feladatokat látnak el, mint amilyen például a festés, gombvarrás, szabás, cérnadíszítés, hajtogatás vagy a csomagolás. A kisebb üzemekben a gyerekeknek egészen összetett munkákat is el kell végezniük, például hímeznek, redőket készítenek vagy flittereket rögzítenek.

Milyen veszélyeket rejt ez a munka egy gyermek számára?

A fent felsorolt feladatok ellátása több veszélyt is rejt magában: a munkaidő hosszúra nyúlik, a gyerekek ki vannak téve a rovarirtó szereknek, és gyakran a minimálbért sem kapják meg.

Ki tudja, milyen körülmények között készült az adott ruhadarab?

Azok a cégek, amelyek Európában vagy az USA-ban árulják a termékeiket, nincsenek tisztában azzal, honnan is származik a textil, amit felhasználnak. Talán ismerik a viszonteladót, akitől beszerzik az árujukat, és van helyi magatartáskódex, de a lánc alacsonyabban szintjein szinte lehetetlen visszafejteni, honnan jön a gyapot.

A munkáltatók könnyen kibújnak a felelősség alól, mert a divatipar hatalmas és összetett terület, ahol nehéz ellenőrizni a termelés minden fázisát. Ez teszi tehát lehetővé a gyermekmunkát anélkül, hogy valaha is tudomást szereznének róla a fogyasztók, hogyan és kik készítették a ruháikat.

Felszámolni – de hogyan?

A gyerekmunka felszámolása már csak azért is nehézkes, mert mindez csak tünete egy nagyobb problémának. Ahol jelen van az extrém szegénység, mindig lesznek olyan gyerekek, akik hajlandók lesznek elvállalni veszélyes és alulfizetett munkákat. Lotte Schuurmann, a Fair Wear Foundation (a Fair Viselet Alapítvány) munkatársa szerint, ha a szülők alulképzettek, alulfizetett munkát fognak kapni. Emiatt a gyereküket munkára kényszerítik, akik nem tudják befejezni iskoláikat, ezáltal felnőttként ők is kizárólag alulfizetett állásokat kapnak. Ahhoz tehát, hogy megszüntessük a gyerekmunkát, ki kell szakítanunk az embereket abból az ördögi körforgásból, amelynek részesei.

Mi a megoldás?

Különböző szervezetek (Fair Wear Foundation, Fairtade Label Organization, Global Organic Textile Standards, Ethical Trading Initiative) küzdenek azért több-kevesebb sikerrel, hogy átlátható legyen ez az iparág. A Fair Wear Foundation létrehozott egy több mint 120 márkát felvonultató listát, amelynek résztvevői elutasítják a gyermekmunkát.

Schuurman szerint a gyártóknak létre kellene hozniuk egy beszerzési regisztert. A divatmárkáknak átlagosan kétszáz vagy annál is több beszállítójuk van. A gyáraknak fel kellene hagyniuk azzal a gyakorlattal, hogy túl szoros határidőket diktálnak, vagy váratlanul tetemesebb megrendelést vállalnak, hiszen ahhoz, hogy a szoros ütemtervet tartani tudják, a gyárak gyakran alkalmaznak alvállalkozóként munkásokat anélkül, hogy a felvásárló cég tudna erről. Szintén lényeges, hogy a munkások tisztában legyenek a jogaikkal, és tudják, hova fordulhatnak esetleges panaszaikkal.