Genetikai szexuális vonzerő, avagy anyák, akik szerelmesek lettek a saját gyerekükbe

Az esetek zömében csecsemőkorukban elszakított testvérek és örökbe adott gyermekek szülőkkel kialakuló vonzalmáról beszélhetünk. Az erkölcs, a társadalmi megítélés szempontjából két fő esetet kell megkülönböztetni: amikor a kapcsolat elején már tudatában vannak vér szerinti rokonságuknak, és amikor csupán a kapcsolat alatt ismerik ezt fel.

Egyik sem számít nagyobb tabunak, mint amikor a felnőtt gyermek és a biológiai szülő újraegyesülése szexuális töltetűvé növi ki magát. Az agy ugyan küzd ez ellen, hiszen mindketten tudatában vannak rokonsági kapcsolatuknak, ám a hormonok elsodorják őket. Ennek pedig egyszerű az oka: a hasonló fizikai adottságok, az, ahogy a másikban felfedezni vélik önnön maguk egy részét, ezek pedig – tetszik, nem tetszik – a szexuális vonzódás alapját képezik. Ehhez társul még a hirtelen rájuk törő szeretet érzése, a hosszú évek elmaradt gondoskodásának vágya, az egymáshoz tartozás kifejezése... tehát ezek így, mind együtt eredményezik sok esetben, hogy az agy felett a szív veszi át az uralmat, és a hirtelen feltörő érzések szexualitás formában tetőznek be.

A GSA jelenséget először Barbara Gonyo azonosította a nyolcvanas években – aki maga is felnőttként találkozott először örökbe adott fiával -, az „I'm His Mother But He's Not My Son” című könyvében. Ebben nyíltan fogalmazza meg az adoptált gyermek és a vér szerinti szülő, illetve az egymástól elszakított testvérek egymás iránt érzett vagy érezni vélt szexuális vonzódását. Gonyo megalapított egy támogató csoportot is, amelyben az újonnan, adoptálás után egymásra találó családtagoknak segít érzelmeik tisztázásában.

Egy szerencsétlen nő sorsa

Emeline a 19. században élt, Maine-ben. A helyi történészek a mai napig emlékeznek rá, mint egy kedves, de nagyon magányos nőre, akinek a története egyszerre tragikus és rettenetes. Emeline igen szép lány volt, a szegénység pedig rákényszerítette – mint akkoriban számos gyermeket –, hogy a családjától távol vállaljon munkát, a pénzt pedig hazaküldje. A szövőgyárban kitűnő munkát végzett, ám nem ezzel keltette fel a főnöke figyelmét. Hamarosan várandós lett, és 14 évesen anyává vált. Kisbabáját odaadta egy gyermektelen párnak, akik elég pénzt fizettek neki, hogy haza tudjon menni. Emeline senkinek sem beszélt anyaságáról, dolgozott, traumatizált lelke csendessé és visszahúzódóvá tette.

A 30-as évek elején egy férfi érkezett a városba, és szobát bérelt a lány családjánál. Hamar szerelem szövődött közöttük, annak ellenére, hogy nagy volt köztük a korkülönbség. A kapcsolatból házasság lett, ám amikor az anyós és após meglátogatta őket, döbbenten látták, hogy a fiuk a saját édesanyját vette el. A házasságot érvényteleníttették, és magukkal vitték a fiukat. Emeline összetört a kettős bűntudat súlya alatt; először „eladta” a kisbabáját, utána pedig hozzáment a saját fiához. Egész életét szegénységben töltötte, kiábrándult és magányos nőként halt meg.

30 év után egyesültek

Kim West (52) és Ben Ford (33) őrülten egymásba szerettek, nem állhatott közéjük se a nagy korkülönbség, se annak a ténye, hogy ők anya és fia. Három éve történt, hogy fellángoltak az érzéseik, most házasságot és kisbabát terveznek. A döbbenetes love story bejelentésével azonban felhívták magukra a hatóságok figyelmét is.

Mivel nyíltan elismerték a vérfertőzést, akár 15 éves börtönbüntetést is kaphatnak – feltéve, ha a hatóságok megtalálják őket, mivel egyelőre bujkálnak.