A magyar futball utánpótlás-nevelés rejtett oldala – Fiatal tehetség a pályán

Reggel kilenc óra, de már most olvasztóan meleg van. A Budapesti Vasutas Sport Club-Zugló kültéri fedett gyakorló pályáján lelkes gyerekek fociznak, köztük van Vajk is, aki ősszel már az U10-es utánpótláscsapatban fog játszani. A hathetes tábor utolsó napja van, de se unalom, se fáradtság nem látszik a 9 éves fiún. Elszántan vezeti a labdát maga előtt, és az edzőjétől tanult, valamint példaképeitől - Sergio Ramostól és Zlatan Ibrahimovićtól - ellesett mozdulatokkal cselezi ki a nála gyakran magasabb, vagy épp erősebb társait.

Mondhatni, Vajk a futball szeretetével született, hiszen szülei hatalmas focirajongók. Édesanyja, Huri Adrienn még várandósan is kint ült a lelátón, és szurkolt a Ferencvárosnak. Életébe négy és fél évesen lépett be a futball, mint aktív sport, amikor édesapja, Bede Zsolt, elvitte egy magánegyesületbe. Lényegében ez egy próba, teszt volt, hogy a kisfiúnak van-e érzéke és természetesen kedve a focihoz. Vajkot pedig azonnal megfogta a futball bája. Ez az időszak azonban hamar véget ért, de már ekkor lehetett érezni, hogy a még csak óvodás fiú megtalálta az útját.

Egy karrier kezdete nehezebb, mint gondolnánk

Az ötéves fiú részt vett egy próbajátékon, valamint pár edzésen. Ebben a korosztályban még nem elsősorban a technikát, inkább a koncentrációs képességet, a játékkedvet és a fegyelmet nézik. Míg több gyerek hamar elunta magát, addig Vajk végig figyelt, és maradéktalanul végrehajtotta az edzői utasításokat.

Az FTC stábja egyetértett abban, hogy Vajknak meg van a kellő tehetsége, fegyelme és belső motivációja, így bekerült az U6-s utánpótláscsapatba. A kisfiú élete új szakaszba lépett: az óvoda felszabadult és játékos órái után, hétköznaponként heti két edzés várt rá.

Amikor azt látják a szülők, hogy bár gyermekük mindent megtesz azért, hogy edzésről edzésre fejlődjön, és hajtja a bizonyítási vágy, lelkesedése egy év alatt mégis fokozatosan elkezd alábbhagyni, akkor mérlegelni kezdenek.

Nyáron remek kültéri pályán gyakoroltak a gyerekek, de a téli időszakban egy iskola tornatermébe kényszerültek, ahol a különböző rendezvények és ünnepségek miatt sorra elmaradoztak az edzések. Nem ez volt azonban az egyetlen probléma, sajnos az edzők is gyakran váltották egymást. Ezek mind odavezettek, hogy Vajk ismét kezdte elveszíteni a motivációját.

Két év után újabb csapatkeresés következett

Bár nem tartozik a legnagyobb egyesületek közé, Vajk és szülei mégis a Budapesti Vasutas Sport Club-Zuglóban találták meg azt a fajta utánpótlás nevelést, ami a tudásátadáson túl, a hozzáállás és az ösztönzés terén is abszolút kiemelkedett.

Azt gondolnánk, hogy egyik egyesületből a másikba elegendő csak átíratni a gyermeket, de ez már ebben az életkorban sem megy ilyen egyszerűen. Az átigazoláshoz elengedhetetlen egyrészt az előző klub engedélye, másrészt a nevelési díj kifizetése a részükre – ezt az összeget az MLSZ határozza meg, mely jelenleg annyiszor 150 000 forint, amennyi évet a gyermek náluk töltött. Vajkot papíron még nem engedte el a Dalnoki Akadémia, így versenyengedélye sincs a BVSC-Zuglón belül. Szerencsére ebben a korosztályban a kupák és tornák csak igen kis százalékának feltétele ez, így Vajk már számos alkalommal játszhatott tétmeccsen új klubjánál.

Egy gyermek is hullajthat könnyeket

Még egy felnőttet is könnyen megvisel, ha egy megszokott csapatból átkerül egy másikba. Vajk mindössze 8 éves volt, amikor már a harmadik klubhoz került. Az első edzésen ki is jött rajta a változás okozta stressz és félelem, elsírta magát. Édesapja azonban nem hagyta, hogy ez a pillanatnyi érzelmi hullám megtörje:

Élet egy profi futball utánpótláscsapat tagjaként

Vajk tavalyi edzője, Bursi Gábor elmondta, hogy bár az edzések jó hangulatban zajlanak, a gyerekek pedig szórakozni járnak ide, de ez mégsem egy szabadidősport. Már ebben az életkorban megkezdődik a komoly felkészítésük, hogy később sikeres futballisták lehessenek.

A klubnál a 2009-es korosztály nagyon erős, harminc gyerekből minimum huszonötben igencsak ott a lehetőség. Edzőiken és természetesen rajtuk múlik, hogy hová jutnak ebben a sportban. Bursi Gábor Vajkot is ezek közé sorolja:

A másfél órás edzéseket egy játékos, koordinációval egybekötött, labda központú bemelegítéssel kezdik, utána következik az edzés fő része, ami kéthetes ciklusokban változik: például kapura lövés jobbik és rosszabbik lábbal, támadásvezetés. Minden edzés második felében a játéké a főszerep. Az edző mindent megengedek nekik ezeken a meccseken – kivéve a hátulról felrúgást -, ezáltal keményebb, bátrabb játékosok kerülnek ki a keze alól, ami nem összetévesztendő a durva, szabálytalan viselkedéssel.

Vajk magáról úgy beszél, mint védő, de mostanában sokat játszatják csatárként, mert nagyon gyors - a kisgyerekek esetén még nincsenek kötött posztok, így jobban rá tudnak érezni ők és edzőik is, hogy melyik lesz számukra az ideális.

Nyílván, ahogy megy a meccs, ő is érzi, ha aznap a másik csapat erősebb, ügyesebb, és ettől kissé elkeseredik. Még meg kell tanulnia elfogadni a vereséget, de erre bőven van ideje.

Milyen ma a magyar foci utánpótlás?

Vajkot édesapja heti egyszer magánedzésre is viszi, ezt pedig edzője erősen támogatja. Hiszen így nem csupán az osztatlan figyelmet és a személyre szabott edzést kapja meg, de növeli a gyakorlással töltött idejét is. Egy ilyen edzésen körülbelül ötszázszor ér labdához a gyerek, míg egy normál edzésen átlagosan százszor. Bursi Gábor ugyanakkor úgy véli, ezt a fajta plusz „számot" az apával töltött élményfoci is képes megadni, amennyiben az nem megy át bohóckodásba.

Egy sikeres sportoló mögött ott állnak a szülei

Amikor egy gyermek versenyszerűen sportol, annak komoly ára van, és nem csupán anyagi értelemben. Vajk édesanyja elmondta, hogy bizony sok szempontból nem egyszerű feladat összehangolni a sportot és a tanulást, plusz a fiuknak is szüksége van némi én-időre, amikor a barátaival lehet, vagy azt teheti, amihez épp kedve van. Bár tény, hogy ezekre az átlagos kilencéveseknél neki jóval kevesebb ideje jut.

Egy felnőttet is megszégyenítő időbeosztás

Vajk jelenlegi heti két edzése, szeptembertől háromra nő. Emellett egyszer úszni jár, és édesapja magánedzésre is viszi őt Lajkó Ferenchez. Hétvégenként pedig jöhetnek a valódi megmérettetések, a tétmeccsek.

Elszántan gyakorol még a szabadidejében is, rúgja a bőrt édesapjával, nagypapájával, vagy akár idegen gyerekekkel is, nem számít, hogy negyven fok van, vagy esik az eső. Amikor épp nem a pályán van, akkor focis videojátékkal játszik, meccsekre jár az édesanyjával, vagy együtt nézik a mérkőzéseket a tévében. Gyakorlatilag belebolondult a futballba, de szülei számára fontos fiuk intellektuális és erkölcsi fejlődése is. Így tehát Vajk kiváló tanuló, udvarias és nagyon segítőkész. Felnőttként egész biztos, hogy nem fogja erősíteni a focista sztereotípiákat.

Jövőkép

A mostani tervek alapján, Vajk a BVSC-Zuglóban marad 14 éves koráig. Természetesen megvan annak is a lehetősége, hogy már korábban átveszi egy nagyobb csapat, de a külföldi sporttanulmányok, akadémiák lehetőségétől sem zárkóznak el. A szülők azonban nem szeretnek ennyire hosszú távon gondolkodni, mivel nem önmagukat kívánják fiukban megvalósítani, semmiféleképpen sem szeretnék a jövőjét helyette alakítani. Mindenkori támogatásukkal, a tőlük telhető motivációval egyengetik útját, ami vélhetően nem áll meg a profi futballisták életéig. Hiszen Vajk, amikor arról kérdeztem, hogy mit jelent számára a foci, habozás nélkül rávágta: