Nem attól leszel apa, hogy van egy gyereked

„Vigyázz, mert elmondom apádnak mit csináltál!"

Akkor, amikor apa a bűntető szerepet ölti magára – akár akarva, akár akaratlanul -, a gyermekben rettentően negatív személyként fog megőrződni. Ez túlnyomórészt akkor alakul így, ha apa keveset van otthon, keveset foglalkozik a gyerekkel, a nevelésből pedig szinte semmilyen részt sem vállal. Nem próbálja megérteni a gyermeke tettei mögött rejlő motivációkat, csupán büntet, sokszor. Az ilyen apák – melyek többen vannak, mint hinnénk - este, a munkából hazaérve, egyfajta nyűgként élik meg a rajtuk lógni próbáló gyermeket, aki egész nap nem látta az apját, tehát vágya természetes. Az apát azonban zavarja, hisz alig ismeri saját gyermekét.

Ezek az apai szeretet és figyelem hiányában felnövekvő gyermekek később, amikor tinédzserek lesznek, bizony kőkemény tükröt fognak édesapjuk elé tartani. Egy idő után ugyanis a gyerek a szülői magatartáshoz idomul: amikor apa hazaér, már nem fog elé rohanni, nem köszön neki, nem kezdeményez beszélgetést, nem kéri a tanácsát, és figyelmen kívül hagyja intelmeit.

Látni kell, hogy ez olyan apákkal is előfordulhat, akik szeretik a gyereküket, fontos számukra, de nagyon kevés idejük jut a vele való kapcsolatra. A szülőség ugyanakkor hatalmas felelősség is egyben, nemcsak a gyermek eltartása, hanem mentálisan egészséges felnőtté nevelése is beletartozik. Akkor, amikor a család nyaralni megy, de apából csak „a nyugágyból kilógó kéz, mely a sört tartja" kép marad meg, az baj.

A dolgos és fáradt hétköznapokba is bele kell iktatni legalább fél-egy órát, amikor a gyermekre osztatlan figyelem jut. Mesekönyvolvasás, játék vagy valamilyen szabadtéri program, ezek mind lehetőséget teremtenek egymás megismerésére.

Apa, mint férfikép

Az apák, saját nemük képviselőjeként, komoly felelősséget hordoznak. Az, ahogy az anyával beszélnek, viselkednek, egészen a leghétköznapibb szituációkban tanúsított hozzáállásukig. Ő a férfi.

Ha az apja elhanyagoló, közömbös, netán agresszív, ez lesz számára a természetes férfiviselkedési minta, így ilyen férfit fog párjául választani. Természetesen az is megtörténhet, hogy apja olyan negatív érzelmeket vált ki benne, hogy egyáltalán nem akar majd férjhez menni, sőt, a későbbi párkapcsolataiban is komoly problémaként léphet fel a megtépázott apa-lánya kapcsolat.

Automatikusan a gyerek is olyan férfivé, férjé és családapává fog válni, mint a sajátja: természetes lesz számára, hogy nem játszik a gyerekével, hogy a munkára fogja otthoni semmittevését, értetlenül áll majd párja előtt, amikor az számon kéri ezeket rajta. Így ez az apa, nem csupán saját gyereke életére van igen rossz hatással, de akár sok generáción átívelő negatív magatartást is tovább örökít.

Ebben az életkorban, bizalmi kapcsolat hiányában a gyermek, kiskamasz nem fog tudni apjához fordulni, így pedig kézzelfogható és megbízható segítség, tanács nélkül kénytelen lesz a kortársaitól, újságokból, filmekből példát meríteni. Az is előfordulhat, hogy a kezdetben elkövetett hibák, rosszul kezelt helyzetek nagyban visszafogják saját neme „törvényeinek" elsajátításában. Ez szörnyű középiskolai évekhez vezethet, melytől depressziós, visszahúzódó lehet a fiatal.

Apa a jó fej, anya meg csak kiabál

Egy apa épp annyira ki kell, hogy vegye a részét a gyermek jó és rossz időszakaiból, mint az anya. Tehát az se jó, ha apa mindig mindent megenged, nem fegyelmez, csak játszik a gyerekkel, de nem tanítja őt. Ekkor az anya lesz a mumus, aki szeretné gyermekének megtanítani a szociális együttélés szabályait, ha kell lelket önteni belé, ha kell letörni a szarvát. Ez az erőegyensúly-felbomlás is legalább olyan rossz, mintha apa a legtöbb esetben ignorálná gyermekét.

Ahhoz, hogy képesek legyünk túllépni a szüleinkkel, esetünkben az apánkkal való rossz, vagy épp semleges kapcsolatunkon, elsőként fel kell ismerjük, hogy ez az alapproblémánk. Ezután önfejlesztéssel, akár szakember segítségével fogjuk tudni lezárni és megkezdeni az újraalapozást.