Így kellene felvilágosítani gyermekeinket egy nőgyógyász szerint

Hány éves korban érdemes elkezdeni gyermekeink felvilágosítását?

Nem lehet erre egyértelmű választ adni, ugyanis ez minden családnál változik. Sokféle módon lehetünk „elég jó szülők", ahogyan Bruno Bettelheim is mondta.

A Sehány éves kislány című könyv például olyan családokban is nagy segítség, ahol félve beszélnek a „hogyan születik a kisbaba” kérdésről. Szép, kedves és korrekt információt nyújtó könyv és helyére teszi a testiség kérdését, a virág, a kiskutya, a kiscsirke történetével.

Megfogalmazhatjuk egyértelműen, hogy kinek a feladata a felvilágosítás? A szülőé? Az iskoláé? Az orvosé?

Mindenkinek más-más feladata van. Az iskolai tananyagba bele kell építeni ezt a témát és a „felvilágosító órának” is megvan a helye. Én a rendelőmben is használok kézzel fogható maketteket.

A szülők gyakran igyekeznek lerázni magukról a felvilágosítás terhét. Mi ennek az oka?

A szülők azt szokták mondani, hogy azért nem akarják feszegetni a témát, mert majd attól lesz a gyereknek szexuális késztetése, egyébként meg boldog tudatlanságban élne. Ezt viszont senki sem gondolhatja komolyan.
A másik félelem az, hogy a szülők nem érzik magukat eléggé kompetensnek és azt gondolják, nem tudnák megfelelően elmagyarázni ezt a témát. Ha elbizonytalanodnak, segítség lehet a jó könyv és a rajzfilm, például a Hogyan lesz az ember.

Ahhoz, hogy egy szülő a nemiséghez kapcsolódó kérdésekre választ tudjon adni, valamelyest tisztában kell lennie az emberi test működésével. Mit tapasztal, mennyire ismerik jól a nők a saját testüket?

Általában nem nagyon. Gondoltam is, hogy írok brosúrákat, amelyekben egy-egy kezelendő elváltozást mutatok be képekkel illusztrálva, mert nem elég, ha a rendelésen egyszer elmondom ezeket. Egyrészt zavarban is van a páciens, másrészt félre is értheti és el is felejtheti, amit mondok. Ha viszont tudja, hogy mit miért úgy kezelünk, ahogy javaslom, akkor sokkal inkább partner a saját gyógyulásában. Egyébként azt kell mondjam, hogy a legfrissebb nőgyógyászati tankönyvek – amelyekből szakvizsgára készülünk mi, nőgyógyászok – nem tartalmaznak információt a női test olyan változásairól, amelyek a szexuális aktus fázisaiban történnek, nincs egy rajz se azokról a szövetekről, amelyek duzzadásra képesek az aktus folyamán. Úgy tűnik, mintha a szakma is tabuként kezelné a kérdést.

Voltak olyan betegei, akiknek a tudatlansága nagyon megdöbbentette?

Én nagyon örülök, ha megbíznak bennem annyira, hogy felteszik a butának hitt kérdéseket. Nincs buta kérdés. Ez az első lépés a tudáshoz.

Ha a szülő összeszedi a bátorságát ahhoz, hogy a nemiségről beszéljen a gyermekével, mi a helyes módszer? A lányokat az anya, a fiúkat pedig az apa világosítsa fel?

Szerintem ez lenne ideális. Főleg a tisztálkodás megtanítását kellene az azonos nemű szülővel elsajátítani kicsi korban. Így kifejlődhetne egy olyan bizalmi légkör, ami segítene megbeszélni a többi kérdést. Ez jó lehetőség arra, is, hogy a gyermek természetesen nézzen a nemi szervére és szeresse ezt a testtáját is. Nekem ez foglalkozásomnál fogva elég könnyen ment, a fiam és a lányom kicsi korától kezdve minden kérdésükre válaszoltam. Mivel nekem ez nem volt gond, a gyerekeimnek is természetes volt, hogy beszélhetünk ilyen témákról. Az említett „felvilágosító" könyvek sokat segítenek ebben is. Ha az anya beszélget a könyv tartalmáról, képeiről a gyerekekkel, akkor mindegy, hogy kisfiú vagy kislány hallgatja.

Hogyan ismertessük meg kamasz gyerekeinkkel a különböző fogamzásgátló módszereket?

Ha teljesen őszinte akarok lenni, jó lenne egy könyv arról, hogyan világosítsuk fel a gyerekünket. Persze vannak nagyon korrekt weboldalak is. Azt gondolom, hogy az internetes oldalakat a gyerekek már sokkal hamarabb megnézik, mint ahogy a szülő leül velük beszélni a témáról. A lányoknak könnyebb a helyzetük, mint a fiúknak. Elég gyakori például, hogy az anyuka elhozza a kislányt/ nagylányt a rendelésemre, hogy beszélgessünk egy kicsit. Ilyenkor még nem történik vizsgálat, csak akkor, ha a kislány is szeretné. Ha fogamzásgátlásról beszélünk, elmondhatjuk, hogy ez manapság egyre inkább személyre szabott formát nyer. Máshogy gondolkodunk ugyanis egy inzulin rezisztens lány esetében, mint egy vérzészavaros lánynál.

A „zokniban lábat mosni" kifejezés alkalmazása az óvszeres védekezésre már idejét múlt és veszélyes. A nemi betegségekről is sokan az internetről tájékozódnak. A fiúk jórésze nem tudja, hogy a „férfigyógyász" az urológus, ezért gyakran küldik a barátnőjüket, hogy neki is írjunk fel valamit a nemi szervi elváltozására. De azt gondolom, hogy legtöbben csak szoronganak otthon és legfeljebb az interneten vagy haveroktól kérdeznek a nemi szervek elváltozásairól. Jó lenne ezen a hozzáálláson változtatni.