Leküzdötte ételfüggőségét a 143 kilós lány - Így fogyott le!

"Gyerekkorom óta túlsúllyal küzdöttem. Néhány évente megpróbáltam lefogyni, de amikor láttam egy kis eredményt, elértem egy kisebb célt, úgy éreztem, hogy akkor meg is vagyok. Nem motivált tovább, már ennyivel is elégedett voltam, és elengedtem. Aztán persze visszahíztam a leadott kilókat, vagy még többet is. Évek múlva belefáradtam ebbe az egészbe, és teljesen elengedtem a fogyást.

Elfogadtam, hogy ilyen vagyok, egy nagydarab lány. Büszke voltam magamra és szerettem a testemet. Miközben nagyszerű volt ezt a fajta önbizalmat felfedezni magamban, az orvosommal kellemetlen beszélgetésre került sor, az általános egészségi állapotom ugyanis korántsem volt kielégítő.

Valójában magam is tudtam, hogy az étkezési szokásaim nem egészségesek, de könnyebb volt figyelmen kívül hagyni, mint foglalkozni vele. Még a legnagyobb súlyommal is - ami 143 kiló volt -, magabiztos és boldog voltam. Habár kétségtelen, hogy az idő nagy részében rendkívül fáradt voltam, és egyre több fájdalmam volt a súlyom miatt.

Az evésre mindig találtam indokot, viszont egyre többet hazudtam arról, hogy valójában mennyit is eszek. Végül már az is nagyon megijesztett, hogy mennyi pénzt költök ételre. 2017 telén vallottam be magamnak, hogy az étel számomra drog, 2018 január elején pedig csatlakoztam a Weight Watchers programhoz. (Az Egyesült Államokban híres súlykontroll program - a szerk.)

Ekkor már teljesen tarthatatlannak éreztem a korábbi étkezési szokásaimat, a súlykontroll program pedig sokat segített a változásban. Könnyen be tudtam illeszteni az új rendszert a napi rutinba, az ételek változatosak voltak, és jól tudtam követni a bevitt kalóriákat. Amilyen zökkenőmentesen ment ez a váltás, olyan nehezen akartam rávenni magam a mozgásra. Három hónap kellett hozzá, hogy végül egy barátom unszolására elmenjek egy személyi edzőhöz. Talán az is segített, hogy ekkor már beindult a fogyás, és 14 kilóval könnyebb voltam.

Heti egyszer jártam a személyi edzőhöz, akivel erősítő gyakorlatokat végeztünk, és megtanultam tőle a legfontosabb szabályokat, amire szükségem van az edzés során, így közben heti háromszor otthon, egyedül is edzettem. Amire végképp soha nem gondoltam volna, hogy futni is elkezdek, most viszont már egy félmaratonra készülök.

Az idáig vezető út persze nem volt éppen zökkenőmentes. Voltak, vannak könnyebb és nehezebb napok, amikor az ember esetleg kevésbé motivált és erős. Ekkor kell csak igazán elkötelezni magad, és hinned magadban, hogy az esetek nagy részében jó döntést hozol például a munkahelyen kipakolt fánkokat illetően. Azzal a gondolattal sem volt könnyű mindig megbírkózni, hogy soha nem lesz olyan, hogy kész vagyok, végleg célba értem, hiszen soha nem térhetek vissza korábbi szokásaimhoz. Ezt elfogadni, befogadni nem éppen könnyű, de miután sikerül, lehetővé teszi, hogy az életmódot fenntartható módon alakítsd ki.

Ha nagy súlyról indul az ember, az út mindenképpen hosszú lesz, nem pedig könnyű és gyors, de nagyon megéri. Nyitottnak kell lenni a tanulásra, meg kell ünnepelni a sikereket. Keményen dolgoztam, és úgy gondolom, hogy a változások hosszú távúak és fenntarthatóak lesznek. Az első és legfontosabb tanácsom mindenképpen az, hogy kezdd az elfogadással, önmagad, a tested szeretetével, és ha ez megvan, nem maradnak olyan érzelmi blokkok, amelyek tovűbb nehezítenék a fogyást."