Fertőtlenítés, egyedülálló nők és a II. világháború: a rágógumi szövevényes múltja

rágózás rágó magazin rágógumi
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
A rágó manapság vagy a lehelet felfrissítésére szolgál, vagy kedvelt pótcselekvési eszköz. Ám ne hidd, hogy több ezer évvel ezelőtt is lufit fújtak belőle az emberek.

A nyúlékony, könnyen rágható, ízesített élvezeti cikk az édességek csoportjába tartozik. A rágó ma ismert változatai közül két csoportot különböztetünk meg, alapanyag tekintetében:

  • természetes - a latexanyagnak minősülő chicle, mely az amerikai őserdőkben honos fák kérgéből nyert tejszerű nedv
  • mesterséges – a poliizobutilén nevű szintetikus gumi

Bár a „lenyelés nélküli rágcsálás" feltehetően jóval korábbról származik, 5-6000 évvel ezelőtt, a neolitikus Európában már bizonyítottan rágóztak az emberek. A ma ismert legrégebbi rágógumi lelet Finnországból, a Yli-Ii településen fekvő Kierikki területéről származik. Ekkor nyírfakéregből készült kátrányt rágtak, de nem élvezetből. A kátrány ugyanis antiszeptikus tulajdonságokkal rendelkezik, épp ezért a szájápolás, a szájhigiénia egyik fontos eszközeként tartották számon a belőle készült rágógumit, ami természetesen még nagyban eltért a ma ismert változattól.

A maják rágója a sapodilla fából készült chicle volt, amit elsősorban a szomjúság- és az éhségérzet csökkentése érdekében rágtak. Maga a rágás beindítja a nyáltermelődést, amit lenyelve valóban csökkenhet a szomjúságérzet – persze a szervezet nedvességtartalma nem lesz több, tehát a kiszáradás veszélye nem múlik el. A rágózás ugyanakkor hat az agyra is, a rágás és a nyelés a táplálkozás illúzióját kelti, így egy időre valóban csökken az éhségérzet, de hosszú távon, a felhalmozódott gyomorsav károsíthatja a gyomor nyálkahártyáját.

A sapodilla fa termése, ebből készült a chicle Forrás: Shutterstock

A chicle alapú rágógumit az aztékok is ismerték, de náluk csak a gyerekek és az egyedülálló nők élhettek vele, valamint a visszavonultan élő idős férfiak. Ők azonban elsősorban a szájukat illatosították vele.

A ma ismert rágógumi közvetlen elődjét az észak-amerikai őslakos indiánoknak köszönhetjük. Az ő lucfenyő gyantából készült rágójuk képezte ugyanis John B. Curtis, 1848-ban kifejlesztett rágógumijának alapját. Ez volt a világ első kereskedelmi forgalomba hozott rágója.

Nem sokkal később, az 1860-as években a szintén amerikai Thomas Adams kezdett el a chicle felhasználásával kísérletezni, és bár ő nem járt sikerrel, munkássága hozzájárult a modern rágó megszületéséhez.

A rágógumi tehát egyértelműen az Egyesült Államok „érdeme", ennek fényében nem meglepő, hogy egy amerikai - aki korábban szappankereskedőként dolgozott -, lett a világ egyik legnagyobb rágógumi márkájának alapítója.

Rágógumi gyári munkások Forrás: Getty Images

William Wrigley 1893-ban dobta a piacra a „Wrigley's Juicy Fruit" és a „Wrigley's Spearmint" elnevezésű rágóját, melyek a mai napig forgalomban vannak.

A rágógumi értelemszerűen elsőként a tengerentúlon hódított, egy 1920-as kutatásból kiderült, hogy egy amerikai évente átlagosan 105 darab rágót fogyaszt. A világszintű elterjedésében a második világháború játszott hatalmas szerepet. Az amerikai katonák ugyanis gyakran cserélték el az alap-élelmiszerkészletükbe tartozó rágókat helyi ételekre. Így ismerte meg széles körben a világ Európától a Távol-Keletig a rágózás csodáját.

Az amerikai katonák gyakran cserélték el rágóikat helyi ételekre Forrás: AFP

Plusz érdekesség

Még ma is gyakran mondogatják, hogy nem szabad lenyelni a rágót, mert összeragasztja a beleket. Nos, ez egy hatalmas nagy tévedés. Mivel a rágó alapanyagát a szervezet képtelen megemészteni, szimplán csak áthalad a szervezeten, a kifelé vezető útja során pedig nem fog odaragadni semmihez sem.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a LIFE Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.