Müller Péter: "Minden ember egy végtelen és egyéni vándorúton jár"

Meggyőződésem, hogy vannak olyan lelki problémáink, melyek sem a gyermekkorunkra, anyánkra, apánkra, de még őseink múltjára sem vezethető vissza. Minden ember egy végtelen és egyéni vándorúton jár.

Én ennek az édesanyámnak csak ebben az életben vagyok a fia, és ennek a családi, népi és faji sorsközösségnek is lehet, hogy csak először vagyok a tagja. Nemcsak a szüleim szültek a semmiből, de én is jöttem valahonnan közéjük. Ezért van az, hogy földi családunkban sok a vonzalom, de rengeteg a dráma és a konfliktus is. Ezért van az, hogy egy anya – bár próbálja megszeretni – de néha egy-egy gyermekével szüntelen konfliktusban van. Kevés anya tudja, hogy ő csak szül – de nem teremt. Kevés szeretet van, amelyik bölcs, megértő, és ha kell elengedő. Mert az „Enyém vagy" érzése elborítja a nagy kérdést: „Ki ez?"

Ma erről nem tudunk. Ezért életünk szimbóluma a mókuskerék. A mókus sem tudja, hogy ismétel, ismétel, ismétel, hanem azt hiszi, hogy a kereket ő hajtja. Azt hiszi halad, rohan előre, valahová végre eljut, pedig csak körbe-körbe forog. Ameddig él és szusz van benne. Azt hiszi, van a kerékben happy end. Hát nincs.