Érzelmi elhanyagolás - amikor üvölt a csend a füledben

Az érzelmi elhanyagolás voltaképpen a bántalmazás egyik formája, igaz, sokkal kevésbé szembetűnő, mint a fizikai vagy a verbális agresszió, hiszen itt nincsenek pofonok, lila foltok vagy beszólogatás – legfeljebb néma csend és magány. Ám ez utóbbi sem sokkal jobb, mint az előző kettő, és éppen úgy lehet tőle szenvedni, mintha valaki megütne vagy szavakkal a sárba tiporna.

Sok esetben az érzelmi elhanyagolást az elhanyagoló fél családi mintaként hozza magával. Ez leginkább akkor fordul elő, ha az érintett gyerekként azt tapasztalja, hogy az érzelmi igényeire és az érzelmi megnyilvánulásaira a szülei nem reagálnak. Gonosz dolognak hangzik, pedig valójában a szülők többsége nincs is tudatában annak, hogy érzelmileg elhanyagolja a gyermekét, hiszen valószínűleg ő is hozza magával a mintát.

Ez mind-mind arra utal, hogy náluk az érzelmeket tabuként kezelték, az ilyen ember pedig felnőttként maga is nehezen birkózik meg nem csupán a saját, de a párja vagy a gyermekei érzelmeivel is. De hogyan is lehetne másképp, ha egyszer semmilyen példa nincs előtte azzal kapcsolatban, hogy mit kell tenni, ha valaki sír, vagy hogyan kell konstruktívan vitatkozni.

Az, akit érzelmileg elhanyagolnak, leginkább végtelen magányt és kétségbeesést érez. Azt látja, hogy ha felüti a fejét egy probléma, akkor azt nincs kivel megosztani, hiszen hiába próbálja megértetni a másik féllel, a szavai süket fülekre találnak. Bármilyen eszközt is vessen be: szép szót, haragos kifakadást, tényszerű érvelést, sírást – semmi nem használ. A másikról lepereg minden, és mintha közönyös lenne a problémával kapcsolatban.

Az, aki érzelmileg elhanyagolja a másikat, többnyire frusztrációt érez. Képtelen megérteni, hogy miért kell állandóan egy problémán lovagolni, miért kell újra és újra felhozni azt.

mert egyszerűen nem tud mit kezdeni a másik felé irányuló érzelmeivel. Hogyan is tudna, hiszen gyerekként valószínűleg senki nem tanította meg rá, sehol nem látta például, hogy aki sír, azt meg kell vigasztalni.

Az érzelmi elhanyagolás problémáját egy párkapcsolatban egyedül egyik fél sem tudja megoldani. A szenvedő fél azért, mert valószínűleg sértett és áldozatnak érzi magát, az elhanyagoló pedig azért, mert nem is érti, mi a másik baja. Ugyanakkor mindenképpen beszélni kell a kialakult patthelyzetről, mert a hallgatás sem magoldás. A legjobb szakember segítségét kérni, aki egyrészről feltárja az elhanyagolt fél sérelmeit, másrészről pedig az elhanyagoló fél passzív viselkedésének mögöttes mozgatórugóit. Nem utolsósorban pedig megmutatja, miképp lehet eredményesen kommunikálni a kialakult helyzetről.