Müller Péter: Az igazi szeretet elengedő

Valójában az igazi szeretet elengedő, mert amelyik nem, az birtokolni akar, és csakis az „enyém vagy" görcsös szorításában képes megélni, hogy szeret. Én is görcsösen kapaszkodtam anyukába, amikor megszülettem, és utána még sokáig, mert függtem tőle, csimpaszkodtam belé, és ő is boldog volt, hogy vagyok és adhatott.

De szeretni igazán csak később tudtuk egymást, amikor felnőtt sorsomat élni kezdtem, s ő is ment tovább, a maga nehéz, és derűsen megélt saját életútján. Akkor ismertem meg, amikor ő már eljátszotta az anya, én pedig ragaszkodó kisgyermek szerepét. A földközeli életösztön, és megrendítő érzelmi szint után megpillantottuk egymásban a másik szuverén sorsát, személyiségét, és egymás legjobb barátai lettünk. Ebbe belefért, hogy elhagyta apámat, s az is, hogy nem akart visszatartani a halál-élménytől sem, melyet megéltem.

Müller Péter korábbi írásait itt olvashatod!