Hegymászók, akik a csodával határos módon menekültek meg a halál torkából

Bár ritkák a csodák a magas hegycsúcsok világában, ismerünk pár olyan történetet, amikor sikerült a hegymászóknak megmenekülniük a halál torkából.

A 27 éves Aron Ralston épp Utah szűk kanyonjában mászott, amikor egy szilárdnak tűnő sziklatömb elmozdult a helyéről, rázuhant a jobb karjára és beszorította őt egy szűk résbe. Mindössze egy kis hátizsákot vitt magával egy liter vízzel, két burritóval és pár szelet csokoládéval. Mobiltelefon nem volt nála, bár ha lett volna, se megy sokra vele, ugyanis a kanyonban nem volt térerő. A legrosszabb pedig az volt az egészben, hogy senkinek sem szólt, hová indul és a turista útvonalaktól is távol volt. 45 perc szitkozódás után racionálisan átgondolta a helyzetét és bár az öngyilkosságot hamar kizárta, az felmerült benne, hogy a menekülés egyetlen módja, ha levágja a saját karját. Két napig még próbálkozott, hátha sikerül valahogy felemelni a sziklatömböt, de a kísérletei kudarcba fulladtak. Azonban a karlevágás sem tűnt egyszerűnek, ugyanis csak egy tompa kés volt nála.

Az ötödik napon már belenyugodott sorsába és biztos volt abban, hogy a kanyonban fog meghalni, ekkor azonban volt egy hallucinációja, melyben egy kisfiút látott, aki apának szólította. Másnap reggel a düh és az eufória arra késztette, hogy a sziklának feszülve el tudta törni a csontjait, majd a tompa késsel át tudta vágni a húsát és megszabadult a karjától. Azt képes volt logikusan átgondolni, hogy amíg segítséget talál, addig lehet, hogy el fog vérezni, így a hegymászókészletet használta érszorítóként. Csodával határos módon sikerült felmásznia a sziklán, a tűző napsütésben végül három holland turista talált rá, akik a segítségére siettek. Aron Ralston különleges történetét a 127 óra című könyvben örökítette meg, melyről film is készült.

Lincoln Hall egy rutinos hegymászó volt, aki tagja volt az ausztrál hegymászó egyesületnek és olyan csúcsokat hódított meg, mint az Annapurma II Nepálban, a Puncak Jaya Pápua Új-Guineán, vagy a Minto az Antarktiszon. Hall 2006-ben megmászta a Mount Everestet is, az ereszkedésnél azonban agyi ödéma, hallucináció és hóvakság lépett fel nála és képtelen volt továbbmenni. Az őt segítő serpák próbálták menteni az életét, de mivel fogytán volt az ő oxigénjük is, az expedícióvezető megparancsolta nekik, hogy hagyják sorsára a látszólag halott hegymászót. A táborba érve még egy nyilatkozatot is közzétettek, miszerint Lincoln Hall életét vesztette a Mount Everest csúcsának közelében. Másnap egy csodával határos dolog történt: egy csapat csúcstámadás közben megpillantott egy férfit, aki egy szakadék szélén üldögélt kabát, sapka, kesztyű és napszemüveg nélkül. A férfi, akinél még oxigénpalack sem volt, vígan köszöntötte a csapatot és hamarosan kiderült, hogy ő nem más, mint Lincoln Hall. A csapat felhagyott a csúcstámadással és levitték a hegyről a súlyos állapotban levő hegymászót, akinek ezáltal sikerült megmenteni az életét.

Beck Weathers texasi patológus is ott volt 1996-ban az Everesten, amikor egy hóvihar csapott le a gyanútlan hegymászókra. A férfi már az elején megvakult a magasban, az expedíció vezetője Rob Hall, felszólította a férfit, hogy térjen vissza a négyes táborba, ő azonban bízott abban, ha kisüt a nap, visszatér a látása és úgy döntött, hogy inkább megvárja Rob Hallt. A hóvihar következtében azonban a túravezető és mások is meghaltak, így Beck Weathers egy másik vezetővel kezdte meg az ereszkedést. A hóvihar elmosta a négyes táborba vezető utat, néhány órával később pedig a férfi annyira legyengült, hogy négy társával együtt a hegyen hagyták. Az éjszakát egy nyitott bivakban töltötte, az arca és az ujjai teljesen lefagytak, másnap mindenki megdöbbenésére mégis a saját erejéből lejutott a négyes táborba. A többiek azt hitték, hogy a halál szélén van, ebben a hitben próbálták kényelembe helyezni, ő azonban túlélt egy újabb fagyos éjszakát. Másnap a saját lábán lesétált egy alacsonyabban fekvő táborba, ahonnan addig példátlan módon helikopterrel szállították kórházba. Az orrát le kellett műteni, a jobb karját könyöktől és a baj ujjait elveszítette, de csodával határos módon túlélte a kalandot.