Egy fiatal, igényes nő számára nehéz lehet a szembesülés saját teste változásaival, még akkor is, ha ezek a változások a gyermek vállalása miatt jönnek létre. Még akkor is, ha a női mell, az egyik leghangsúlyosabb női vonzerő, éppen a szoptatás miatt veszik el.
"Egyszerűen nem éreztem jól magam a bőrömben, de nem csak ez volt a baj. A visszajelzések is lehangoltak. Különösen az egykori párom egy megjegyzése ütött szíven: 'Annyira nem vészes' - mondta néhány éve, és körülöttem összedőlt a világ."
D. Renáta, aki keblei miatt feküdt műtőasztalra, beavatott minket műtétjének részleteibe: "A döntést azonban, hogy megműttetem a melleim, saját magam miatt hoztam meg. Nagyon tudatosan törekedtem arra, hogy ne más miatt, ne más lelketlen megjegyzése vagy elvárásai miatt akarjak szép lenni. Hanem elsősorban magam miatt. Az önbizalmam, a női önbecsülésem visszaszerzése miatt.
Másfél évig szoptattam a kisfiam, és ez egy olyan élmény, hogy ha előről kellene kezdeni, akkor is ugyanígy csinálnék mindent. Még akkor is, ha tudom, hogy ez mennyire megviseli a melleim formáját és állapotát. A szoptatás után kinyúlt, megereszkedett, szinte összeesett a mellem, és ez az élet minden területére hatással volt. Nem maga a mell mérete vagy formája közvetlenül, hanem ahogy én ehhez viszonyultam. Még az álláskeresés során is, hiába öltöztem fel csinosan, egyszerűen úgy éreztem, nem tudom a megfelelő formám hozni, nem volt önbizalmam és ez a testtartásomon és a kommunikációmon is látható, hallható volt.
Egy kicsi önbizalommal rendelkező nő pedig nem feltétlenül tűnik jó munkaerőnek, még akkor sem, ha szakmailag megállom a helyem. Az olyan helyeken pedig, ahol nem takarhattam el magam egészen, például egy strandon - kifejezetten szenvedtem. Hiába lettem volna csinos, vonzó, ha a melleim egyszerűen eltűntek. És hiába akartam másra gondolni vagy mással foglalkozni, ez nem megkerülhető probléma egy fiatal nő számára.
Nekem is a sokadik próbálkozásom volt, mire a megfelelő helyet és orvost megtaláltam. De akkor aztán onnan egy tapodtat sem mentem tovább: fontos lett, hogy dr. Németh Tamás műtsön. Nem sok mindenre emlékszem, gondolom az izgalom meg a gyógyszerek hatása miatt, de arra igen, hogy minden rendben zajlott, és mindenki kedves és segítőkész volt. Részletes magyarázatot kaptam, mi várható, mire számítsak, mit fogok érezni.
Szerencsére viszonylag korán sorra kerültem, így előtte nem kellett sokat idegeskednem. A műtét utáni első emlékem az orvosom arca, hogy bejön hozzám és érdeklődik. A következő emlék pedig az, hogy felemelem a takarót, megnézem a még csupa kötés melleimet és mosolygok. Ehhez tudni kell, hogy egy ilyen beavatkozás bizony fájdalommal jár, sok kényelmetlenséggel, és nekem meglehetősen alacsony a fájdalomküszöböm. Szóval fájt, szenvedtem, de amikor megláttam, hogy milyen lett az eredmény, nos, azt kell, hogy mondjam: nem lepődtem meg: pontosan ilyennek képzeltem el, én belülről valójában mindig ilyennek láttam, éreztem a saját testem. A műtét után éreztem azt, hogy most vagyok jó bőrben. Énazonosság, a saját testem tökéletes elfogadásának természetes érzése, ami minden embernek alapból járna. Tulajdonképpen nem 'új' kebleket kaptam a sebészemtől, hanem az önelfogadás ajándékát.
Miről szól ma már mindez az önelfogadás mellett? Például az önbizalomról és az erőről: azt érezhetem - mivel nem más kedvéért - hanem magam megbecsülése miatt vállaltam a műtétet, egyedül csináltam végig, és enyém ennek minden terhe és öröme, hogy erős vagyok. Ez is óriási pozitív tapasztalat, hogy helyesen mértem fel a saját erőmet, és képes vagyok egy ennyire szélsőséges helyzetben is talpon maradni, hogy igényeltem a változást, és mertem tenni is érte.
Szóval számomra nemcsak a szép, a vonzó dekoltázsról szólt ez az egész, hanem egy utazás is volt saját magam megismerése és elfogadása felé."