Egyedülálló nők apaszerepben: hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt, az arany középutat

2015.06.18. 16:57

Egyre több édesanya neveli egyedül a gyermekeit, és próbál meg egyszerre családfenntartó és gyengéd anya is lenni – ezzel apai és anyai szerepeket is magára vállalva. Manapság nem meglepő, ha egy kisfiú az édesanyjától tanul meg fúrni-faragni, vízcsapot vagy konnektort szerelni, hisz nincs apa a családban, akitől elleshetné ezeket a férfias fogásokat. A nők gyakran hangoztatják, hogy megállják a helyüket mindkét szülő szerepében, de tényleg jó-e a gyereknek, ha az édesanyának kell mindkét szerepet betölteni? Dr. Rusz Edit pszichológust kérdeztük, hogyan lehet és kell megtalálni az egészséges középutat.

Forrás: Thinkstock

Léteznek azok az emancipált hölgyek, akik bátran hangoztatják, hogy gyermeküknek nincs szükségük apára, és vannak azok a nők, akik önhibájukon kívül maradtak egyedül csemetéjükkel. Mit lehet tenni, fel kell-e vállalni mindkét szülői szerepet, vagy pedig elég anyaként helyt állni? Az apa-gyermek kapcsolat teljesen más jellegű, mint egy anya-gyermek kapcsolat, és erre minden gyermeknek szüksége lenne. Az apa nem feltétlenül pelenkáz, főz, mos, helyette figyelmet szentel a gyereknek, játszik vele, közös programot szerveznek. Minőségi időt tölt együtt a gyermekkel. Az anya ezzel szemben a gondoskodó attitűdöt képviseli. Rusz Edit szerint az egyedülálló nőnek nem szabad és nem is kell az apaszerepet felvállalnia. Nem tud egy szülő két különféle arcot mutatni. A nő egész attitűdje, viselkedése és hozzáállása megváltozik a gyerekhez, ha több szerepet próbál gyakorolni egyszerre.

 Az édesanya jobban teszi, ha az apai szerep átvétele helyett keres a családban egy férfiszereplőt, apát, unokatestvért, férfit, aki számára is megfelelő módon tud mintát állítani gyermekének.

Ne az anya akarjon egy olyan szerepben tetszelegni, ami igazából nem is ő. Ne ő akarja a gyerek minden gondját elrendezni és helyretenni. Ezzel nemcsak a saját szerepét és lelki komfortérzetét rontja el, hanem a gyerek életét is megkeseríti. A fiúban kialakulhat egy olyan viselkedés, hogy ő vállalja fel a családban a férfiszerepet, és ez rossz irányba viszi el a fejlődését. Sokan 40 évesen sem tudnak leválni az édesanyjukról. Az anya titkait, valós lényét is látják, nem csak a szent anyaságot, amit látniuk kellene. Egy kislány esetében ez más. Ő nem tudja másolni az édesanyját anyai szerepben, hisz ambivalens ezzel a szereppel kapcsolatban. Az arany középút a legideálisabb. Időnként rábízni a gyereket másra, beszélgessen hús-vér férfival és nővel, akinek a személye mintát adhat. A lényeg, hogy az anya maradjon anya, amit másolni lehet, akarattal vagy ösztönszerűen.

 

gyerekanyaapa