A szaglás egyre több kutatás szerint méltánytalanul alulértékelt az érzékelések sorában. Csak akkor figyelünk fel valódi értékére, amikor elveszítjük azt.

A szagingerek nemcsak azért fontosak, mert kellemes élményekhez juthatunk általuk, de a világban való eligazodásban, sőt emberi kapcsolataink kialakításában, azok fenntartásában is fontos szerepet játszanak.
Az orrüregben körülbelül 12 millió szaglósejt dolgozik azon, hogy az agyunk a szaglás által (is) értelmezhető információkhoz jusson. Bár az állatvilághoz képest ez az érzékszerv valóban csökevényesnek számít, azért minden egyes szippantással éppen elég intenzív szagmintával kínálnak meg minket a szaglósejtek. Körülbelül tízezer szag megkülönböztetésére vagyunk képesek, ami azért nem kevés.

Forrás: Thinkstock

De nézzük, hol is van igazán szerepe a szaglásnak!

Szexualitás - vágyaink illata

Szagok esetén nincs mellébeszélés a szexben. Mivel mindenkinek egyedi a testszaga, ezt a szagot vagy vonzónak érezzük, vagy nem. Egy ideig el lehet nyomni a természetes testszagot mesterséges aromákkal, de a puszta valóság előbb-utóbb átüt a legdrágább parfümön is. Hiszen izgalmi állapotban, majd a szex során mindenki "kitermeli" azt az illatot, ami jellegzetesen csak az övé. De nem csak a pár vagy partnerválasztásba szól bele erősen a szaglás: egyes kutatások (Denise Chen, Rice Egyetem) ma már azt a kérdést is feszegetik, hogy egyrészt a nőknek jobb a szaglásuk (hurrá), másrészt a női orr csalhatatlanul kiszagolja a szex szagát a partnerén. Ez nem azt jelenti, hogy - ahogy eddig feltételezték - az idegen, a rivális nő szagát érzi meg, csak azt, hogy párja szexuális hevületének illatanyagát dekódolja a szagminta nyomán az agya. Szóval nem a hűtlenséget szagolja, ki, ennél is "rosszabb" a helyzet, már a férfi vágyának fellobbanását is képes a női orr megérezni.
Másrészt a szexben, illetve a párkapcsolatokban olyan erős a szagok szerepe, hogy akár a kapcsolat elutasításához vagy szakításhoz is vezethet, ha nem megfelelő a jelölt szagmintája. A Göteborgi Egyetem egyik kutatásából az derült ki, hogy egy felmérés során a megkérdezettek 36%-a szakított már meg intim kapcsolatot párja kellemetlen szaga miatt.

Stop! Ez veszélyes!

A párválasztáson túl egy még ennél is fontosabb területen volt és van szerepe a szaglásnak. Ez pedig az életben maradás. Azok a szagok, amelyek undorválaszt váltanak ki az agyban, a legtöbb esetben „veszélyesek" is lehetnek a szervezet számára. Sokszor persze nem (a sajtok például felülírják ezt), de egyes feltételezések szerint az emberi fejlődés során a szaglás igenis stoptáblaként működött akkor, ha el kellett dönteni, bizonyos élelmiszerek fogyaszthatók-e vagy sem. Esetleg gondoljunk csak arra, hogy a hűtőszekrényben felejtett felvágottakat nemcsak azért nem fogyasztjuk el, mert tudjuk róluk, hogy lejárt a szavatosságuk, de az orrunk is figyelmeztet arra, hogy az már a tiltott táplálékok közé tartozik.

Forrás: Thinkstock

A félelem szaga

Tévedés ne essék, nemcsak régen volt rendkívül fontos megérezni az ellenfél félelmének szagát, manapság is érzékeli a szagminták segítségével az agy, hogy a velünk szemben álló ember tart-e tőlünk, vagy sem. Néha, ha nagyon figyelünk, kiszúrható a másik félelmének szúrós szaga, akkor is, ha szavai vagy testtartása ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. Konfliktusaink során, akár egy egyszerű kompetenciaharc során a munkahelyen, szavak nélkül, szagokkal is kommunikálunk. Meglehetősen sikeresen.

Álmok és emlékek

A jó illatok kellemes, a szagok kellemetlen érzéseket és asszociációkat keltenek bennünk. Egy német kísérlet pedig azt is bebizonyította, hogy a szagok az álmainkat is képesek befolyásolni. A Heidelbergi Egyetem fül-orr-gégész professzora, dr. Boris Stuck azt vizsgálta, hogyan hatnak az alvás közben érzett szagok az álmok érzésvilágára. A kísérlet során alkalmazott záptojás- és rózsaillat nem az álom cselekményét, a történetet változtatta meg, de az álmok érzelmi töltését igen.
A felfedezés azért is jelentős, mert ezek alapján a szagok a nagy érzelmi megterheléssel járó állapotok során (például kórházakban vagy idősek otthonában, esetleg a hospice házakban) segíthetnek elviselhetőbbé tenni az ott fekvő emberek mindennapjait és álmait.

Forrás: Thinkstock

Undor és élvezet- eltérő illatélmények
A szaglással kapcsolatos egyik legérdekesebb megállapítás azonban az, hogy valójában nincs két ember ugyanolyan szaglással. Amit az egyik orr kellemesnek ítél, egy másik már nem kedveli azt, a harmadik meg egyenesen undorodik tőle. De miért?

Az észak-karolinai Duke Egyetem kutatói azt állítják, a DNS-től függ a szaglásunk, és hogy a négyszáz szaglóreceptornak csaknem egymillió variációja van. Eredményeik alapján a legkisebb DNS-különbség, tehát egy gén egy aminosavjának eltérése is meghatározhatja, hogy az ember kellemesnek találja-e az adott illatot.

A lehetséges aminosav-kombinációk száma miatt nincs két ember, akinek teljesen megegyezne a szaglása. Az orrban található négyszáz szaglóreceptor 900 000 génvariánsára az 1000 Genomes Project nevű kutatási program kereteiben derült fény.
Ezek a receptorok szabályozzák az érzékelést, így azt is, hogy milyennek találunk egy illatot. Egy bizonyos szaghatás révén egy adott receptorkészlet aktiválódik, ami egy specifikus jelet küld az agynak. Hiroaki Matsunami, a Duke Egyetem molekuláris genetikus és mikrobiológus professzora azonban elmondta, hogy a receptorok mindenkinél máshogy működnek.
„Sokszor előfordul, hogy szeretjük valaminek az illatát, amitől mások szó szerint elmenekülnek. Ez nagyon gyakori jelenség. Rájöttünk, hogy az egyéneknél már a receptorok szintjén eltér az érzékelés. Így történhet meg, hogy a családtagjaink vagy a barátaink teljesen eltérően reagálnak egy szagra, mint mi. Minden a genomtól függ" – taglalta dr. Matsunami. A szakértő hozzátette, hogy két ember receptorait összehasonlítva átlagosan 30 százalékos különbség figyelhető meg, de ez a szám hozzávetőleges.
Míg a kutatók korábban már azonosították a szaglóreceptorokhoz köthető géneket, mindezidáig nem derült fény arra, hogy az érzékelő sejtek miként aktiválódnak. A receptorok aktiválódási folyamatának meghatározására a kutatócsoport húsz ember több mint ötszáz receptorát klónozta úgy, hogy egy-két aminosavas eltérés legyen csupán közöttük, majd az így nyert molekulákat különböző szagoknak tették ki.
Az eredmények a Nature Neuroscience című szakfolyóirat decemberi számában jelentek meg.