Hajdúdorogi lányból lett New York botrányhős hercegnéje: Lwoff-Parlaghy Vilma oroszlánt tartott a lakosztályában

Mi sem bizonyítaná jobban a tényt, hogy magyarok mindenhol ott vannak mint az, hogy a 19-20. századi New York egyik legnagyobb botrányhőse egy magyar származású festőnő volt. Lwoff-Parlaghy Vilma tehetsége révén küzdötte fel magát az elitbe, az egyik leghíresebb portréfestővé vált, karrierje csúcsán pedig bébioroszlánt tartott a Plaza Hotelben berendezett lakosztályában. Ismerd meg az extravagáns művésznőt!

Hajdúdorogi lány Münchenben: a festőnő kibontakozása

New York későbbi botrányhőse 1863. április 15-én született Hajdúdorogon, Brachfeld Vilma Erzsébet néven. Édesapja zsidó származású volt, de mivel a lány édesanyja egy osztrák bárónő volt, feltételezhető, hogy apja is rendelkezett nemesi címmel. A lány kiváló rajztehetsége már igen korán megmutatkozott, így csakhamar egy budapesti művészeti iskola padjai mögött találta magát.

Nem sokkal később már a kor legjelentősebb német festői kezei alatt csiszolta képességeit Münchenben. Németországi évei alatt egyre többen figyeltek fel tehetségére, valósággal rajongtak képeiért, ám a politika egyelőre hátráltatta a nagy áttörést. Ugyanis húszévesen hosszas unszolásra az akkor már évtizedek óta emigrációban élő Kossuth Lajosról készített portrékat az ifjú tehetség, az egyik képet pedig be is nevezete egy budapesti pályázatra.

A botrányt sikerült a maga javára fordítani, hisz nemzetközi ismertséget szerzett számára. Megrendelései gombamód szaporodtak, így hamar Berlinbe költözött, ahol sebtiben házasságot kötött egy dr. Karl Krüger nevű ügyvéddel, hogy a férfi bevezesse a társaságba. Ottani tartózkodása alatt Helmuth Moltke tábornagyról készített képet, amit be akart nevezni egy másik versenyre. A bizottság ezt a nevezés is elutasította, csakhogy az ügy eljutott II. Vilmos német császár fülébe, aki ezen felháborodva megvette a képet, így kénytelenek voltak kiállítani a művet. A német császár közbenjárása pedig magas polcra helyezte Lwoff-Parlaghy Vilma ázsióját.

Egy botrányos festőnő magánélete: Lwoff-Parlaghy Vilma

Egy csapásra a művészeti élet megbecsült tagjává vált, 1894-ben a Párizsi Művészeti Akadémia tagja lett, bevételei is egyre busásabbak lettek. 35 éves korára a megrendelések és ajándékok révén pazarul berendezett műterme a berlini elit kedvelt szalonjává vált. Mivel már nem volt szüksége támogatására, egy évvel később elvált ügyvéd férjétől, hogy aztán 1899-ben egy igazi aranyhal akadjon a hálójába.

Ebben az évben lépett frigyre ugyanis a Bajorországban élő orosz herceggel, Jevgenyij Lwoff-fal. A  arisztokrata igen bőkezűnek bizonyult: ékszerekkel és ajándékokkal halmozta el feleségét, még egy villát is vett neki Nizzában. Hercegnéi raggal és jövedelemmel felvértezve ettől kezdve datálható Lwoff-Parlaghy Vilma fényűző életmódja. Körbeutazta az Öreg Kontinenst, Amerikába is eljutott, ahol szerelembe esett a Nagy Almával.

Ugyan az orosz hercegtől 1903-ban elvált, az arisztokrata úriember meglehetősen nagylelkűnek bizonyult, hisz amellett, hogy megengedte, hogy használja nizzai villáját és a Lwoff hercegné címet, még bőkezű éves járadékkal is ellátta exfeleségét. Nem mintha a festőnőnek nem lett volna mit tejbe aprítania, elvégre csak megrendeléseiből ekkorra évi 1 millió dollár (nagyjából 340 millió forint) bevétele volt.

Jevgenyij herceg bőkezűsége azután is folytatódott, hogy Vilma 1900-as években viszonyt kezdett egy Peter Nors nevű dán politikussal, a kapcsolatból pedig egy kislány, Willhelmina is született. Érdekes tény, hogy később ő maga is sikeres festő lett, viszont szomorú adalékinformáció, hogy a kislány alig ismerte édesanyját, aki Angliában neveltette, nevelőnők között.

Oroszlánkölyök a luxuslakosztályban

Ugyan bőséges bevételei voltak festészetéből, ha figyelembe vesszük, milyen költéges életmódot folytatott Lwoff-Parlaghy Vilma, máris érthető a hercegi pénz iránti igénye. Erre mi sem lenne jobb példa, mint az, hogy a nem mellesleg harcias állatvédő hercegné szabályos állatkertet rendezett be nizzai villájában. Fényűző, kicsapongó bulik, dús lakomák követték egymást, ám bebizonyosodott, hogy amit Európában csinált, az még csak a bemelegítés volt.

Ugyanis 1908-ban végleg Amerikába tette át székhelyét, ahol egy ideig állataival és „udvartartásával” egy vidéki birtokon húzták meg magukat. Csakhogy a művésznő nagyvárosi lány volt, így eltökélte, hogy New York egyik pazar luxusszállójában fog lakosztályt bérelni. Ezzel nem lett volna semmi gond, ellenben kikötötte, hogy kizárólag népes állatgyűjteménye társaságában hajlandó beköltözni, így nem meglepő, hogy a legtöbb szálló elutasította kérését.

Goldfleck nem volt más, mint egy oroszlánkölyök, akit egy cirkuszi előadás során látott Lwoff-Parlaghy hercegné és azonnal meg akarta venni. A cirkuszigazgató viszont elutasította kérését, ám a szerencse ezúttal is a hercegné mellé szegődött. Ugyanis nem sokkal korábban festette meg Daniel E. Sickles polgárháborús tábornok portréját, akinek már a cirkusz sem tudott nemet mondani. A hálás tábornok pedig a magyar portréfestőnek ajándékozta az oroszlánt, amitől a teljes Park Plaza személyzete sírva fakadt.

Hosszas huzavona után abban egyeztek meg, hogy az oroszlán külön szobát kap, idomárt fogadnak mellé. Ennek ellenére nem kis riadalmat váltott ki, amikor Lwoff-Parlaghy Vilma pórázon sétáltatta rohamtempóban növekedő kedvencét a Central Parkban. Amikor 1912-ben Goldfleck váratlanul elhunyt, gazdája királyi temetést rendezett neki.

Lwoff-Parlaghy Vilma utolsó évei

Annak érdekében, hogy bérelt helye legyen a bulvárlapok címlapján, botrányt botrányra halmozott, ám fényűzésének az 1914-ben kitörő első világháború vetett véget. Nem csupán bevételei apadtak el, de a hercegtől érkező pénzcsap is elzáródott. 

1916-ban a park Avenue-ra költözött, ám még itt is folytatta pazar életmódját, amíg még lehetett. Az évek során azonban annyira megcsappantak bevételei, hogy személyzete kétfősre zsugorodott. Végül 1923. augusztus 28-án halt meg egy szűk szobában, pár eladatlan festményt, tartozásokat és egy nem mindennapi életutat hátrahagyva.

Ismerd meg a művészek botrányos életét: