Az albinizmus nem fáj, nem fertőz, nincs benne semmi félelmetes, a környezet mégis elítélően, sőt ellenségesen közelít az albínó emberek felé. Minimum csodabogaraknak tartják őket, de vannak olyan területek, ahol mágikus tulajdonságokat tételeznek fel róluk, és vadásznak rájuk. A halott albínó minden egyes porcikája érték, brutális, mágikus szertartások során használják fel azokat.

Néhány hete járta be a hír a világsajtót, hogy egy görögországi roma táborban fehérbőrű, világos szemű kislányra bukkant a hatóság. A feltételezéseket megerősítette a DNS-vizsgálat. A kislány nem a roma család gyermeke. A további nyomozás és egy újabb DNS-teszt azonban arra is fényt derített, hogy egy bolgár asszony a kislány édesanyja. A gyermek pedig azért fehérbőrű és extrém módon szőke, mert édesapja albínó géneket hordoz. Maria és további 4 testvére így szintén albínó - egészen pontosan albinoid. Az albínók közé ugyanis csak azokat az embereket soroljuk, akik szervezetéből ennél nagyobb mértékben hiányzik a pigment, így szemük színe piros.

Maria, a görögországi roma táborban talált albínó kislányForrás: AFP

A kislány esete megrázta a közvéleményt, és nemcsak azért, mert szülei pár euróért adták el idegeneknek, akik sanyarú életet szántak a kislánynak, de arra is rávilágított, hogy (általában) albínónak születni kínkeserves sorsot jelent.

Taszítónak tartják őket

Indiában él például a világ legnépesebb albinoid családja, a Pullan család, melynek mind a hét tagján megjelennek az albínó jegyek. A környezet sokáig ellenségesen viszonyult hozzájuk, és ennek oka nem más, csupán az, hogy színeikben eltérnek az indiai emberektől. Hófehér hajukkal, szőrzetükkel, extrém sápadt bőrükkel és ultravilágos szemükkel kitűnnek a tömegből. Párválasztásuk is szűk körben történik, hasonlóan világos jegyeket mutató párt választanak maguknak, amely természetesen újra albinoid utódokat jelent. Szerencsére az indiai emberek ellenségessége kimerül ennyiben, az „elutasításban”, és a gúnyban. A közösségbe való beilleszkedési problémáikon felül azonban akad egyéb gondja is a család tagjainak: egészségük törékeny, a számukra elérhető munkákat helyzetüknél fogva nem vállalhatják. Súlyos nyomor nehezíti mindannapjaikat.

IndiaForrás: AFP/Sam Panthaky

Élő szellemek - bokában levágott lábak

Afrikában, például Kongóban vagy Tanzániában albínónak (vagy albinoidnak) születni azonban egyenlő az életveszéllyel, sőt a halállal. Borzasztó történetek sora bizonyítja, hogy rémületes babonák kötődnek az albínó emberekhez, akiket gond nélkül legyilkolnak. Valójában nem is számít gyilkosságnak az albínók lemészárlása, hiszen nem is tartják őket embereknek: élő szellemként tekintenek rájuk.

A fekete bőrű szülők az esetek nagy részében egyszerűen utcára teszik az albínó utódokat és sorsukra hagyják őket, de a család által elfogadott albínó gyerekek sincsenek biztonságban. Megcsonkítják vagy megölik őket. Az albínók testrészei – a kezük, a lábuk, a fejük, a hajuk, a vérük – a törzsi varázslás fontos "alapanyagai". Ezek megszerzése az egészséges élet záloga vagy a gyógyulás „egyetlen” esélye. De abban is hisznek, hogy az albínó ereklyék tulajdonosaira szerencse, gazdagság, szerelem vár. Akit albínó amulett véd, annak kiváltságos, hosszú élete lesz. Épen ezért elképesztő összegeket ér a piacon az albínók minden porcikája, az utolsó csepp vére is. Egymást érik az afrikai kontinensen a csonkításos támadások és a gyilkosságok. Akár az állatoknál az elefántokat az agyarukért, a gorillákat a mancsukért, az albínókat olykor „csak” a kéz- vagy a lábfejükért támadják meg, és a csonkolás után hagyják őket elvérezni.

Afrika, TanzániaForrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

Albinizmus

A kifejezés a latin albus, "fehér" szóból ered, és valójában a melanin nevű színanyag képződésének veleszületett zavaráról van szó, mely csökkent vagy hiányzó pigmentációban nyilvánul meg. A festékanyag hiánya előfordulhat a bőrben, a szőrzetben és a szemben is. Az albínók bőre tejfehér, hajuk vörös, vagy „tejfölszőke”, szemük pirosas. Az albinizmus minden rassznál megfigyelhető. A világon általában 20 ezer ember közül egy szenved ilyen betegségben, földrajzi területenként azonban eltérő lehet ez az arány.

A tünetek a születés pillanatától feltűnőek: a betegség típusától függően, mértékben és kiterjedésben a bőr, a szőrzet és a hajszálak fehérek, a szem ultravilágos vagy piros színű. A bőr igen vékony, korai öregedésre, ráncosodásra hajlamos. A szőrzet és a hajszálak a normálisnál szintén sokkal vékonyabbak. Az albinizmus súlyos fokozatában (albinizmus totalist) gyakran kíséri mentális retardáció is. A szem is sérülhet, gyakori a kancsalság, jellemző a csökkent látás, akár teljes vakság is előfordulhat. A szemek hihetetlenül fényérzékenyek, a szem gyakran könnyezik. A melanin hiánya miatt a betegek bőre a napfényre kifejezetten érzékeny: kipirosodásra, hólyagképződésre hajlamos. A bőr hajszálerei kitágulhatnak, melyek a bőrön hálózatos érrajzolat formájában jelennek meg. Az albinók bőre hajlamos a daganatok kialakulására: spinalioma és basalioma típusú bőrdaganatok a jellemzőek.

Az albínók életminősége kétségbeejtő. Bőrük, szemük fokozottan fényérzékeny. Gyakoriak a súlyos látásproblémák, sőt a vakság is. De az afrikai kontinensen, ha a rituális gyilkosságot megússzák, akkor némi túlzással a Nap végezhet velük, hiszen az albínók körében magas a bőrrák kockázata.

Afrika, TanzániaForrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

 

Állati albinizmus
Az albinizmus nem emberi génprobléma csupán, az állatvilágban is előfordul. Mivel a pigment az állatok színképzésének is a záloga, így a melaninhiány befolyásolhatja a tollak, a szőrzet, a pikkelyek színét is. Így a feltűnő albinizmus megjelenhet az emlősök, madarak, hüllők, halak között is. Bár nem kíséri hasonló agresszió, mint az embereknél, életesélyei súlyosan sérülnek az albínó állatoknak, hiszen a táplálékszerzést valamint a rejtőzködést elősegítő természetes - fajtájukra jellemző - szín helyett kirínak a környezetből.