Egy átlagos reggelnek indult, véres baleset lett belőle. Egy szemtanú, Bettina a közösségi oldalán osztotta meg, amit látott: hangos vonyítás, rémült sikolyok és vér. Sok vér. 

Bettina a 3-as metrón utazott, amikor tanúja volt egy végzetes tragédiának, aminek egy kutya esett áldozatul. Bettina az egész történetet kiírta a Facebookra, ahol már csaknem 8 ezren osztották meg.

„Egy teljesen normális reggelnek indult... Ülök a 3-as metrón, olvasok, mint mindig. Az egyik megállónál felszáll egy kedves fiatal pár egy helyes kis, fehér alapon fekete foltos Jack Russell kutyussal. A kutyus nézelődik, figyel mindenkit maga körül. Nekem még a lábszáramat is megszaglássza, meg megnyalogatja (...) Következő megálló a Kálvin tér. Ők is itt szállnak le. Nagy a tömeg, ezért a mozgólépcsőnél lemaradnak. Van egy furcsa, már-már rossz érzésem, ezért hátra-hátra pillogatok. (...) Épp hogy kiléptem a BKK területét leválasztó üvegajtókon, meghallottam a sikítást. Soha nem hallottam még ilyet, és nagyon remélem, hogy SOHA TÖBBÉ nem is kell, de valahogy rögtön tudtam, mi történt. Káromkodva rohantam vissza életem legszörnyűbb élményéhez.

A hölgy »gazda« csapkodta a vészleállítót, közben próbálták kirángatni a kutyát a hámjánál fogva, szerencsétlen meg csak visított kínjában, ahogy a mozgólépcső egyre beljebb húzta a lábát.

Nagy nehezen leállt a lépcső, és míg én is felocsúdtam az első sokkból, csak azt látom, hogy a többi lépcsőn rekedt ember futtában jön föl, sokan sírva. Közben még valahogy egyszer vagy kétszer elindul a lépcső, és még jobban bedarálja az állatot.

A kép illusztrációForrás: Thinkstock

Odarohanok a »gazdákhoz«, hogy hívtak-e már segítséget a kutyához, vagy mit fognak vele csinálni? Teljes sokkban vannak. Még nem hívtak senkit. Nem idevalósiak, nem tudják... Mondom, oké, akkor azonnal kerítek valami segítséget. A BKK-sok futnak minden felől, hogy segítsenek, de a kutyus annyira beszorult, hogy nem tudják kiszedni. Nem is tudom, hogyan, de szinte 1-2 perc alatt megjelennek a katasztrófamentők, és közösen dolgoznak a kiszabadításon.

Szívem szerint ordítanék a gazdákkal, de tudom, hogy avval nem segítek a kutyának, és most CSAK EZ számít. Nyomatékosan mondogatom még nekik, hogy azonnal menjenek a kórházba. (...) Muszáj elindulnom. Már többet nem tehetek, és így is már elkéstem a munkahelyemről. (...)

Délután felhívtam az Állatkórházat, hogy érdeklődjek. (...) Többórás műtétet végeztek el a kutyuson. Az egyik lábáról 1 lábujjat, a rosszabbul járt lábáról 2 lábujjat amputáltak, plusz erről még egy talppárnát is. Meg fog gyógyulni, de nyilván soha nem lesz olyan, mint azelőtt. (...)”

Gazdiknak!
Mindig vegyétek ölbe a kutyáitokat, ha mozgólépcsőre szálltok. Állatot tartani, gondozni, szeretni nagy felelősség! Óvjátok őket, ha mellétek szegődtek.