A hátunk mögött rajzoló pszichológus legendája - igaz vagy sem?

A filmekből bizonyára mindenkinek ismerős lehet az a kép, amikor egy páciens ül (vagy fekszik), éppen sorolja legmélyebb titkait, panaszait, miközben a pszichológusa vagy pszichiátere – rosszabb esetben háttal neki – szívecskéket, pónikat rajzol, vagy az illető karikatúráját készíti el, és nem figyel oda a betegre. Ugye, ismerős a kép?

Mi a pszichológus feladata?

Nagy vonalakban: egy pszichológusnak kötélidegekre van szüksége ahhoz, hogy naponta tanulmányozza és megismerje több ember viselkedésének természetét, lelki jelenségeit. Ez után diagnosztizálja, majd kezeli a lelki és pszichés megbetegedéseket.

Mit várunk mi?

Jó esetben a problémáink megoldását, de legalább egy beszélgetést, ahol egy számunkra idegen partnernek önthetjük ki a szívünket, elmondhatjuk neki a fura, netán deviáns dolgainkat is. Egy apára, egy anyára, egy barátra, egy istenre, bárkire, aki elmondja, hogy mit tegyünk az elakadásunkkor, aki csak pár jó mondatot mond, vagy egy mélyreható terápiát alkalmaz rajtunk.

Hallgattassék meg a másik fél is

Life.hu szakértője szerint a fiatalabb korosztály egyértelműen egyre nyitottabb a pszichológiai tanácsadással szemben, és ez a tendenciózus pozitív változás jelenleg is zajlik. "Ez azért fontos, mert az alap optimista, bizalommal teli hozzáállás, a terápia hatékonyságát nagymértékben elősegíti. Az idősebb (50 feletti) korosztály általában kevésbé nyitott, de itt a kivételek erősíthetik a szabályt. Esetükben még találkozunk olyan negatív sztereotípiákkal, miszerint a pszichológushoz bolondok vagy őrültek járnak, illetve hogy a nehézségek szégyenteljes dolgok, amiket rejtegetni kell" – mondja a pszichológus.

„Rájönnek, hogy szakemberhez teljesen normális emberek is járnak a hétköznapi problémáikkal. Nem szégyen, ha segítséget kérnek, hiszen egy külső, objektív szemszög hozzáadásával könnyebben és gyorsabban rálátnak a megoldásra” – mondta a pszichológus.

„Az első alkalom kezdeti pár percében jellemző a szorongás, szégyenérzet, ami aztán percek alatt feloldódik. A páciensek rájönnek, hogy megkönnyebbülés, ha őszintén mesélhetnek a problémáikról. Sokszor előfordul, hogy a beszélgetés végére már lelkesen beszélnek magukról" – folytatta.

Azonban előfordulhat olyan eset is, hogy a terápia nem az elvárások vagy papírformák szerint halad: „Egy pszichológus szakmai kompetenciájához hozzátartozik, hogy minél hatékonyabban és objektívebben tudja felmérni, hogy megfelelő mértékű-e a javulási tendencia, és feltárja a lehetséges okokat, amik csökkenthetik a hatékonyságot." Persze lehetnek nehezítő tényezők is: a páciens meggyőződései, előfeltételezései, amik akadályozhatják a fejlődést. "Félhet a változástól, hogy újra kell értelmeznie az addigi életét, és attól is, hogy mindez negatív hatással lesz rá."

A pszichológus szerint szakmájáról bőven találni "érdekességeket" ezekben az alkotásokban:

"A filmekben gyakran karikatúraként ábrázolják a terápiás folyamatot, a terapeutát és a pácienst is. Az emberekben általában erős sztereotípia él arról, hogy a pszichológus vagy pszichiáter egy rendkívül bölcs ember, aki a saját életében is tévedhetetlen. Bár ez a feltételezés segítheti a terápiát, sokszor téves elgondolásokon alapszik.