Gyerekként sok vámpírlegendát olvastam. Érdekesnek, elgondolkodtatónak találtam őket, és persze elbűvölt a dolog misztikuma. Édesanyám persze rendre emlékeztetett, hogy vámpírok a valóságban nem léteznek – persze nem hittem neki. Aztán kiderült, hogy valahol mindkettőnknek igaza van.

Ahogy teltek-múltak az évek, rájöttem, hogy a több ezer évnyi vámpírlegendáknak nagyon is valós alapjuk van. No, nem a denevérré változó, háztetőkön ugráló szupererős vagy napon csillogós hollywoodi verzióra kell gondolni; egy jelenségre, ami szinte mindennapos, ahogy a pszichénk sötétjéből feltör az ösztön, hogy csillapítsunk egy bennünk lüktető vágyat vagy szomjúságot, ha úgy tetszik.

Forrás: Thinkstock

Mindennapi vámpírjaink

Mindenki tapasztalt már olyat, hogy egy beszélgetés közben hirtelen elfárad, bizonyos esetekben, ha találkozik valakivel, utána szétszórttá válik, vagy gyenge lesz (látszólag) minden ok nélkül. Ezeket az embereket nevezzük energiavámpíroknak. Ellenük nem véd a kereszt vagy a karó. A fokhagyma talán, de azzal meg olyan szájszag jár, hogy más se marad meg a közelünkben. Ellenben igaz, hogy aki rendszeresen egy energiavámpír eledeleként végzi, abból magából is könnyen az lehet. Egy ilyen főnök, rokon vagy ne adj' isten pár a saját kritikáival, panaszkodásaival vagy bűntudatkeltésével nagyon le tud szívni minket, átmenetileg még az életkedvünk is elmehet, míg ő ettől erőre kap. S ha nem vigyázunk könnyen, mi is átvehetjük valamelyik szokást, amivel aztán másokat „boldogítunk”.

Forrás: Thinkstock

Védenünk kell magunkat

Kultúránkban sok olyan negatív hiedelem és szokás van jelen, aminek köszönhetően például az instabil önképpel és önbecsüléssel rendelkező emberek fokozottan sebezhetőek az efféle támadásokkal szemben. Szerencsére könnyen orvosolható. Garantált védelmet jelent – és akár kigyógyulást is a kezdő energiavámpírságból –, ha elkezdünk több figyelmet szentelni magunknak. Az önismeretünk növelése közben tudatosan oda kell figyelni a határainkra, hogy ne engedjük, hogy mások indokolatlanul beleszóljanak az életünkbe. Fontos

rendszeresen töltekezni, kikapcsolni, és szeretni önmagunkat. Talán nem könnyű, de érdemes. Ha egyedül nem megy, tanácsos segítséget kérni. 

Tóth Dániel, A Pszichológus PasiForrás: archív
A Pszichológus Pasi
Tóth Dániel vagyok, pszichológus. Az önismereti munka számomra életforma. Hiszem, hogy önmagunk jobb megismerésén keresztül a világot is jobban megérthetjük, beleértve problémáinkat is, arról nem is beszélve, hogy valódi önbizalmunk, önbecsülésünk is csak ezt követően alakulhat ki. Minél jobban ismerjük hát önmagunkat, annál szabadabbá, elégedettebbé és egészségesebbé válhatunk. A mai kor emberének a felgyorsult tempó mellett az önismeret még fontosabb, mint valaha, hiszen az újszerű jelenségek – például az internet, közösségi oldalak és videojátékok – számos új kihívást és lehetőséget hordoznak. A rohanó világban igyekszem gyors segítséget nyújtani, elgondolkodtatni, egyszersmind támpontokat és irányelveket adni.

nextgenpsyche.eu
www.facebook.com/apszichologuspasi