A Pszichológus Pasi: Mindennapi vámpírizmus – akik ellen a kereszt sem véd

Ahogy teltek-múltak az évek, rájöttem, hogy a több ezer évnyi vámpírlegendáknak nagyon is valós alapjuk van. No, nem a denevérré változó, háztetőkön ugráló szupererős vagy napon csillogós hollywoodi verzióra kell gondolni; egy jelenségre, ami szinte mindennapos, ahogy a pszichénk sötétjéből feltör az ösztön, hogy csillapítsunk egy bennünk lüktető vágyat vagy szomjúságot, ha úgy tetszik.

Mindennapi vámpírjaink

Mindenki tapasztalt már olyat, hogy egy beszélgetés közben hirtelen elfárad, bizonyos esetekben, ha találkozik valakivel, utána szétszórttá válik, vagy gyenge lesz (látszólag) minden ok nélkül. Ezeket az embereket nevezzük energiavámpíroknak.

A fokhagyma talán, de azzal meg olyan szájszag jár, hogy más se marad meg a közelünkben. Ellenben igaz, hogy aki rendszeresen egy energiavámpír eledeleként végzi, abból magából is könnyen az lehet. Egy ilyen főnök, rokon vagy ne adj' isten pár a saját kritikáival, panaszkodásaival vagy bűntudatkeltésével nagyon le tud szívni minket, átmenetileg még az életkedvünk is elmehet, míg ő ettől erőre kap. S ha nem vigyázunk könnyen, mi is átvehetjük valamelyik szokást, amivel aztán másokat „boldogítunk”.

Védenünk kell magunkat

Kultúránkban sok olyan negatív hiedelem és szokás van jelen, aminek köszönhetően például az instabil önképpel és önbecsüléssel rendelkező emberek fokozottan sebezhetőek az efféle támadásokkal szemben. Szerencsére könnyen orvosolható. Garantált védelmet jelent – és akár kigyógyulást is a kezdő energiavámpírságból –, ha elkezdünk több figyelmet szentelni magunknak. Az önismeretünk növelése közben tudatosan oda kell figyelni a határainkra, hogy ne engedjük, hogy mások indokolatlanul beleszóljanak az életünkbe. Fontos

Talán nem könnyű, de érdemes. Ha egyedül nem megy, tanácsos segítséget kérni.