Bizonyára neked is vannak olyan kedvenc ételeid gyerekkorodból, amik kedves történeteket idéznek fel benned. Mindegy, hogy ezek az ízek a nagymama vidéki konyháját vagy éppen a menzán töltött évek kellemes pillanatainak emlékét hozzák magukkal – a lényeg az, hogy egy felhőtlen és gondtalan világot teremtenek köréd. Íme, a Life.hu szerkesztőinek legkedvesebb, klasszikus, gyerekkori ételei.

Mengyán Eszter - főszerkesztő-helyettes

Nagy kedvencem volt az óvodás tea és az általános iskolai tejbegríz. Egyiket sem lehet otthon reprodukálni, mert mindkettőnek az a titka, hogy hatalmas mennyiségben készül és így dolgozták ki a tökéletes ízt. A tea egyszerre volt édes és citromos, a tejbegrízt pedig műanyag tányérban kaptuk. Nem tudom, mennyi poli-összetevő került így az utóbbihoz, de lehet, hogy ez is hozzáadott valamennyit az ízéhez. A nagymamámtól kapott reggeli kakaóról és bundás kenyérről mindig az önfeledt nyarak jutnak eszembe. Sajnos, messze lakunk egymástól és nem reggelizek nála, így ezek az ízek nagyon hiányoznak. 

Forrás: Thinkstock

Menyes Barbi – Az Ez zsír! és a Trend rovatok vezetője

Imádtam anyu milánóiját, ez tényleg hiányzik, amióta már nem lakom otthon. Valahogy mindig olyan finomra sikerült, hogy sosem tudtam belőle eleget enni. Anyu szerintem olyan jól főz, mint egy olasz mamma, a lasagnéja is valami csodálatos...

Forrás: Thinkstock

Margitay Klári – fotós, képszerkesztő

Kedvenc ételem (mint gondolom számtalan más gyereknek is) a palacsinta volt. Együtt kevertük ki anyukámmal a krémeket a palacsintákhoz ebéd előtt. És az első kevésbé sikerült palacsintákat megehettük még a leves előtt. Kedvenc palacsintáim: túrórudis (csokikrém és reszelt citromhéjjal ízesített túrókrém), mákkrémes és cukros-citromos. 

Forrás: Thinkstock

Hamedl Andi – Az Intim rovat vezetője

Nálunk a krumplifőzelék volt a nagy kedvenc, de nem is miattam, inkább az öcsém miatt. Ő ugyanis annyira válogatós volt kisgyerekként, hogy semmi olyat nem evett meg, amiben látta, miből készült. Ezt ő "daraboknak", a nagymamánk "vitaminoknak" hívta. Ezek a fedőnevek hagyma- vagy paradicsomdarabokat, leveszöldségeket és fűszereket jelentettek. A krumplifőzelék volt az, ami egyszínű volt, selymes és sárga, és mivel ebben nem volt semmi, az öcsém imádta. Így lett az én kedvencem is.

Forrás: Thinkstock

Vasvári Judit - A Kult rovat vezetője

A császármorzsa számomra az iskolai menza sztárja volt. Lenyűgözött a ráöntött szósz (lekvárnak nem nevezném) színe, az a felejthetetlen élénk piros. És gyerekként imádtam a nevét - regényes fantáziával elképzeltem, ki lehet az a császár, akinek a morzsáit eszegetjük. Ferenc Jóska? Vagy a török császár a meséből? Tényleg, ki?

Forrás: Thinkstock