Le kell számolni a szerelem ideáljával?

A szerelem közel sem olyan szép és gyengéd, mint azt mutatták nekünk. Feleségek és férjek leszünk, összecsiszolódunk. Együtt örülünk, bánkódunk, szerzünk új tapasztalatokat, oldunk meg problémákat, győzzük le az ismeretlent és időnként egymást. Egy csapattá kovácsolódunk ebben az őrült világban. Felnőttünk, de még mindig hiszünk a szerelemben.

A szerelem egy mély és bizsergető érzelem. Egyszerre a világ legtermészetesebb és legmegfoghatatlanabb érzése. Szerencsések vagyunk, hogy megtapasztalhatjuk, annak ellenére is, hogy a szerelem közel sem olyan cukormázas, mint az gondoltuk.

Hazudtak a negédes történetek a sírig tartó boldogságról, a tökéletességről, a felhőtlen kapcsolatról. Miután rájöttünk erre, magunk kezdtük rózsaszín csomagolópapírba tekerni, kívülre tenni a könnyű részét, és fal felé fordítani a nehezet, világgá kürtölni a szépet és egy pince betonpadlója alá temetni a csúfat. Azt gondoltuk, hogy így már működhet. Igen, a szerelem 30-40 évesen is hihető mesévé vált, amire mindenki vágyik, keresi, kutatja, de azt, amit magunknak sikerült eszenciaként idealizálni, szinte senki sem találja.

Végül is annak, aki hisz a mesékben, akár még el is érhető.

Az Instagramos kézen fogós, gyertyafényes vacsorás, rózsaszirommal hintett lakásos, felhőtlenül egymás szájára csókot hintős képeken túl azonban ott vár minket a valóság. Az, hogy a szerelem mozaikjában, ezek csupán apró darabkák.

Gondolj bele; két ember próbál irányítani egy hajót, ami eltérő nézetek, érdeklődési körök, vágyak, nemek, célok szigetei, de elsősorban a hétköznap halálos rutinjainak örvényei közt próbál ellavírozni oda, ahol minden klappol.

Ki itta ki a tejet és hagyta üresen a hűtőben a dobozt, már megint? A szerelem a szoba sarkába odahányt koszos zokni, a konyhapulton heverő kávés csésze, az alagsorban működő szivattyú. De az is ő, aki bájosan körbetáncolja a lakásban eluralkodó rendetlenséget, aki fityiszt mutat a ki nem vitt szemetes zsákra, aki elkenődött szempillaspirál formájában éjjel befogja a kispárnát.

A szerelem nem tökéletes haj és smink, gyönyörű virágcsokor és romantikus vacsora, nem is séta egy virágos réten naplementekor. A szerelem kemény, csúnya és félelmetes. Néha olyan pillanatokkal teli, amiket inkább nem akarnánk látni. Ugyanakkor hitet ad; önmagunk és egy másik ember irányába. Erőssé, legyőzhetetlenné tesz, értékekkel gazdagít. Elfogadtathatja velünk az igazságot, melynek révén eljuthatunk a szeretet valódi mélységéig és valódi értelméig.

A szerelem több mint egy cukormázas érzelem. Eszköz arra, hogy képesek legyünk megbecsülni azt, amink van, értékelni a két ember közt lévő kapcsolatban rejlő erőt a fájdalom és kétségbeesés közepette is. Ez pedig gyönyörű!