Csak ártanak azok az anyák, akik feláldozzák magukat az anyaság oltárán

nem az átlag anyákra gondolunk, akik tele vannak kétségekkel, hogy jók-e. Nem. Az anyaság oltárán önmagukat feláldozó nők teljesen biztosak abban, hogy náluk nincs jobb, ők a tökéletesek, mindig mindent megtesznek azért, hogy gyermekük jól érezze magát, boldog legyen és szeressék őt. Csak épp azt felejtik el, hogy az anyaság egy szerep a sok közül, ami teljessé tesz egy nőt. Egy szülőnek nem feladata alárendelni magát gyermekének – ahogy fölérendelni sem szabad. Már a nagy gondolkodó, Arisztotelész is erényként fogalmazta meg az arany középutat, mint a hosszú távú siker kulcsát. Minden szülő célja ez kell legyen; nem a gyermek pillanatnyi elégedettsége, hanem a megalapozott felnőttkora.

Egy fiú anyjához hasonló párt keres magának; valóban azt akarjuk, hogy egy önmagát háttérbe szorító nőt válasszon? Egy lány számára pedig a nemhez igazodás időszakában anyja lesz a legfőbb példa; olyan nőként akarjuk látni, akinek nem fontosak a vágyai? Az önfeláldozó anyák ilyen gyermekeket nevelnek.

Magadra ismertél?

Az égvilágon nem lesz semmi baja a gyereknek, ha időnként apára vagy a nagyszülőkre bízod és elmész a barátnőiddel találkozni, netán szombatonként kivonod magad a családi életből és visszaülsz az iskolapadba. Hidd el egy csemete sem fog emiatt reklamálni, ha a negyedik baba helyett, kicsit magadra is gondolsz, és elmész fodrászhoz, veszel egy-két új ruhát. Nem attól leszel jó anya, hogy erődön felül teljesítesz. Jó anya az, aki minőségi időt tölt gyermekével. Erre pedig –akár mennyire is közhely -, de csak egy kiegyensúlyozott ember képes. Érjen több behatás, szerezz tapasztalatot a gyermeked nélkül is a világban, tölts időd nélküle is. Gondolj időnként túl az anyaságon, hisz előtte is volt életed, és hidd el, a kirepülés után is lesz.

– habár az előzőekből úgy is tűnhet. Minden szülő, minden anya a tőle telhető legjobban próbálja nevelni gyermekeit – legalábbis próbáljuk ezt hinni. Vannak azok, akiknek ez nehezebben megy, mások ösztönösen érzik, de akadnak olyanok is, akiknél az anyaság egyfajta öncélú, önigazoló motívummá formálódik. Az esetek többségében a saját szülői példa, vagy önértékelési gondok állnak a háttérben - így például a külső nyomás és a tökéletes anya példázata is komolyan képes belekényszeríteni őket ebbe az egészségtelen szerepbe. Mindkettőből ki lehet lépni, csupán felismerés kell hozzá. Persze azt se szabad elfelejteni, hogy sok anya hosszú éveket vár a babára, akinek aztán egyfajta áldoztaként felajánlják életüket. De az okok hiába is ártatlanok vagy épp meghatóan szépek, a lényegen nem változtatnak; Mindenki anya megérdemli, hogy legyen önálló élete is, egy pszichésen egészséges gyermek számára ez pedig elengedhetetlenül fontos.