A legismertebb hazai zöldségekről, gyümölcsökről és magvakról pontosan tudjuk, hogyan teremnek. Tudjuk, hogyan fest a zöld dió a fán, tudjuk, hogy néz ki a répa zöldje a föld felett. De arról elképzelésünk sem volt, hogyan szüretelik a szezámmagot, a földimogyorót, vagy éppen a vaníliát - eddig!

A szezámmag például egy Indiából származó, körülbelül egy méteres magasságú, lágyszárú trópusi növény magja. A szezám egyébként a termesztésbe elsőként bevont növények egyike. Neve ellenére a földimogyorónak a mogyorókkal való rokonsága meglehetősen távoli. Jóval közelebbi rokonságban áll a borsóval vagy a babbal. Bokros és fekvő fajtái ismeretesek. Bokros fajtáinak szára az 50–60 centimétert is elérheti. A fekvő típusúak oldalirányban nőnek, kb. 15–20 centiméteresek lesznek. A kesu viszont fán terem, ami 5-10 méter magasra nő meg. A kesudió a fa gyümölcsének, a kesualmának a végében található. Az almát kevés helyen fogyasztják, nem úgy a magot, amelynek a héja viszont mérgező.

A vanília más növényekre felkúszó növény, eredeti hazája Mexikó, ahol már az Amerika felfedezése előtti időkben a kakaó ízesítésére használták. Félérett állapotban szüretelik, amikor a termés zöldes, vagy éppen sárgulni kezd. A leszedett termést először hőkezelik, szárítják, majd 8 hónapig dobozokban érlelik. A második legdrágább fűszer a világon. Az első a sáfrány, ami a nősziromfélék családjába tartozik, i. e. 2300-as években utalnak először a termesztésére. Nagy Sándor seregeiben és Kínában is gyógyszerként használták. A fűszer valójában a növények bibéje, amit aprólékos munkával gyűjtenek be. De ugyanennyire érdekes a spárga, a kelbimbó és az ananász termesztése is. Mutatjuk is a fotókat!

/1710/_gy_n2017102718527