A viktoriánus és Edward kori elmegyógyintézetek gyakran évekig, évtizedekig jelentettek otthont a betegek számára, ám ez távolról sem volt egyelő a ma ismeretes békés és nyugodt közeggel. Az otthon fogalma akkor és ott teljesen másban nyilvánult meg: mindössze védett az időjárás viszontagságaitól és minimális kényelmet biztosított. Az élet a falaikon belül, mint arról korábban már írtunk, egyáltalán nem volt könnyű, sőt gyakran emberségesnek sem igazán volt nevezhető.

Az ilyen típusú épületekről Ed Brando már több mint tíz éve készít képeket. Ez a fajta szenvedély először 2008-ban egy könyv borítójához készült fotóval kezdődött, azóta pedig rengeteg alkalommal örökítette meg az elhagyott elmegyógyintézeteket. A most következő képek különlegessége abban rejlik, hogy a fotós megpróbálta visszaadni azt az érzést, amit a betegek élhettek át egykor.

Az ablakok néhol sértetlenek, néhol betört üveggel ácsingóznak a kinti világ felé. Egyszerre csodálatos és mégis rendkívül szívbemarkoló az, ahogy Brando egyszerre láttatja az épületek belsejét és környezetét. A fények, a természet betörése, a rongálások és az elhanyagoltság egyvelege jelenik meg a képeken, amelyek így igazán mélyre képesek jutni az őket befogadó elméjébe.

Kattints a képre, és nézd meg galériánkat:

Forrás: Ed Brando