A gyönyörű sztáranyuka most először beszélt fájdalmas gyermekkoráról, szülei válásáról és korán elvesztett édesapjáról. S ha ezen traumák feldolgozása nem lett volna elég, 18 közös év és két gyermek után a férjével eltávolodtak egymástól. Az énekesnő kíméletlenül őszintén beszélt arról, hogy mi történt házasságában.

Csemer Bogi az Eurovíziós Dalfesztivál hangos sikere után a nagyon mélybe zuhant, úgy érezte, hogy szakmai pályafutása megrekedt, a számára annyira fontos értékállóság a haknik oltárán hevert, amit viszont zsigerileg elutasított.

Így jó pár évébe telt, mire újra megtalálta magát és a helyét a zenei életben. Közben édesapja tragikus elvesztése árnyékolta be mindennapjait, amiből szintén fel kellett állnia.

"Nagyon hamar érzékeltem, hogy ami nálunk van, az nem normális, és ezért kellett nem átlagos megoldásokhoz nyúlnom már egész kicsi koromban"

– mesélte Csemer Bogi a Spirit FM-en is hallható #nofilter - Nők, filter nélkül Köböl Anitával című műsorban.

"A szüleim elváltak, a nővéremmel apukámmal maradtunk, aki érzelmileg erős bástyánk volt, de sokat küzdöttünk a létbizonytalansággal, számos albérletet fogyasztottunk. Sajnos apukámat korán elveszítettük. A nagy sikereimet nem érhette meg, de egy fontos dalverseny díjátadóján ott lehetett, majd előre felköszöntött a születésnapomra, és meghalt. Az összes nagy sikerem apukám halála után jött, de előtte még volt egy egész évig tartó útkeresésem, hiszen összeomlott világom; az egyetlen biztos pont volt édesapám, és őt veszítettem el."

Csemer Bogi: „Nem egy Eurovíziós tucatdalról van szó" tv bulvárFotó: Zsigmond László/Life.hu

Az énekesnő ma boldog és kiegyensúlyozott, de őszintén tudott arról is beszélni, hogy 18 év és két gyermek után bizony a férjével is újra vissza kell találniuk egymáshoz.

"Én nem tudok titkolózva létezni a családban, ezért mindent megbeszélünk, „kirakjuk egy asztalra", átbeszéljük, és rájövünk, hogy megint nem foglalkoztunk eleget egymással"

- mondta ki Boggie. -

"Akkor kell egy kis egymásra figyelés. Most pont egy ilyen időszakban vagyunk, újra felfedezzük egymást, újraértékelünk dolgokat, átbeszélünk helyzeteket, és nagyon sokat segít. Ha nem tudnánk erről beszélgetni, akkor nem lennénk együtt. Nekem is volt „kapuzárási pánikom", mert jó érzés, hogy szültem két gyereket, magabiztosabb lettem, és azt éreztem: ha akarnék, még labdába tudnék rúgni. Olyan érzésem volt, hogy még most kellene élni. Tavaly, a pandémiát követő első koncertem után repdestem, mint egy csitri, és magam sem tudtam mire vélni, nem is emlékeztem, hogy még létezik ez az énem. Ezt is megbeszéltük, és arra jutottunk – mint az összes, 18 év alatt átélt hullámunknál –, hogy nem tudtunk elegendő minőségi időt tölteni együtt. A nagymama segítségét eddig csak akkor kértük, ha munka miatt kellett a gyerekekre vigyázni, de mostantól olyankor is fogjuk, amikor kettesben szeretnénk lenni, mert ha egymástól nem kapjuk meg azt, amire vágyunk, akkor behúzzuk máshonnan."

A teljes beszélgetést ITT tudod megtekinteni.