„Az izoláció a legrosszabb" - Szakértő árulta el, anyaként hogyan szabadulj ki a magány ördögi köréből

A gyereknevelés rengeteg örömöt, de ugyanakkor óriási lelki terhet is jelenthet, különösen, ha a mindennapokban elszigetelődünk. Sok anya érezheti magát magányosnak és azt élheti meg, hogy magára van hagyva. És valóban hosszú távon ez az izoláció nagy pszichés terhet jelent, hiszen ennek komoly személyiségromboló hatásai is lehetnek. Egy idő után kicsinek, kevésnek, értéktelennek érezhetjük magunkat, ami az ember önértékelését és énképét is megtépázza. Ismerd meg Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta tanácsait, amelyek segítenek kikeveredni anyaként az ördögi körből, és megtalálni a módját, hogyan teremts időt magadnak.

Anyaként fontos az önismeret és a kapcsolódás

A pszichoterápia ilyen esetekben alapvetően fontos, mert segíthet, hogy erősítse az én erejét, hogy tisztában legyen azzal, hogy miben van benne, mi az, ami jó, vagy ami éppen rossz. Alapvetően fontos, hogy kikeveredjünk abból a beszűkült látásmódból, hogy nincs kiút és nincs segítség és a tettek mezejére lépve aktívvá váljunk. Ha valaki úgy érzi, hogy nem áll készen egy terápiás folyamatra, akkor az ilyen helyzetben fontos szerepet játszanak az olyan kapaszkodók, mint a társas kapcsolódás. Akár online, akár offline, de valamilyen módon anyaként is muszáj érintkeznünk a külvilággal. Fontos a társas kapcsolatok fenntartása is, legyen az személyes vagy online: „Az izoláció a legrosszabb, amit meg kell előzni. Az, hogy valaki érintkezik a külvilággal, kapcsolatban marad másokkal, már önmagában motiváló lehet.” 

Az, hogy egy nő nem bűntudattal megy el edzeni, vagy találkozik a barátnőivel, hanem tudatosan teremti meg ezt a szabadidőt, nagy lépés. Dr. Makai Gábor hangsúlyozza, hogy nem kell nagy, hosszú programokra gondolni: „Nem arról van szó, hogy valaki három napra elutazik, hanem a realitás talaján maradva, a kis, mindennapi lehetőségek számítanak. Például ha otthon tud olvasni néhány órát.”

Egy másik gyakorlati módszer, amit Dr. Makai Gábor megemlít, az a randi nap. Ezt a pár felváltva szervezi és megoldják, hogy erre a néhány órára legyen valaki, aki vigyáz a gyerekekre. Vagy a nagyszülő, vagy egy barát, esetleg bébiszitter.  Ha valaki úgy érzi, hogy a környezete nem támogató, vagy senkire sem számíthat, az a szakember szerint egyáltalán nem végleges állapot. Találni kell valakit, aktívan kell tenni érte, hogy kapcsolódjunk másokhoz. A sebeink nyalogatása, az önsajnálat és az, hogy pesszimistán, szürke szemüvegen át látjuk a világot, nem lesz segítségünkre, muszáj kilépni ebből a negatív spirálból saját magunk érdekében. Egy picit meg kell állni és ebből a beszűkültségből hátralépni kettőt, és megvizsgálni, hogy hogyan és mit tudunk tenni annak érdekében, hogy legyen valaki, akihez kapcsolódhatunk. A szakértő szerint: „Ilyen esetben is meg kell próbálni kapcsolatot teremteni, akár új közösségeket keresni, mert az erő bennünk van, nekünk kell tenni azért, hogy ne süppedjünk bele a magányba vagy a bezártságba.”

Nem ritka, hogy az anyák bűntudatot élnek át, amikor saját idejüket igyekeznek megteremteni, de dr. Makai szerint ez leküzdhető: „Az a fontos, hogy merjük kimondani az érzéseinket, például hogy most nincs kedvem a gyerekemmel lenni, vagy néha azt érezzük, hogy elutaznánk egy hónapra. Ezek az érzések nem bántások, hanem a lelki feszültség jelei, amelyeket fel kell vállalni.”