Anya vagyok, nem céltábla! A mom shaming pusztító hatása, és amit tehetünk ellene

Az, hogy az édesanyákat elítélik, megszégyenítik gyereknevelési szokásaik, döntéseik miatt nem új keletű jelenség, hisz már anyáinktól, nagyanyáinktól is hallhattunk történeteket, amikor kioktatást kaptak anyaságból. Azonban az internet, de különösen a közösségi média elterjedésével ez a jelenség mindinkább elharapódzott, még nevet is kapott. Ismerkedjünk meg a mom shaminggel.

Mi is az a mom shaming, azaz anyák megszégyenítése?

Nehezen megfogható jelenség, melyet valószínűleg minden édesanya átélt már, sokszor anélkül, hogy tudatában lenne. Mom shaming nagy vonalakban egy édesanya nevelési elvei, döntései feletti ítélkezést, megszégyenítést jelent, de ide tartoznak a kéretlen tanácsok is, melyet nem ritkán vadidegenek adnak.

Olaj a tűzre? Az információs társadalom hatása az anyák megszégyenítésére

A jelenséget az idealizált anyakép fűti, mely az évtizedek során folyamatos változásokon ment keresztül, egy dolog azonban állandó maradt: mások mindig mindent jobban tudnak. Erre az évtizedek óta jelen lévő jelenségre az információs társadalom és közösségi média úgy hatott, mint olaj a tűzre.

Dicséretes, hogy egyre több szülő figyel oda gyereke pszichés fejlődésére, de mára sikerült átesni a ló túloldalára és minden nevelési módszerben a potenciális traumák forrását látják. Egyfelől tehát ott van az önfeláldozó, főállású anyaság képe, de közben létezik az az elvárás is, hogy a nők építsenek karriert, az pedig nem igényel túl nagy fantáziát, hogy belássuk, a munka és gyereknevelés összeegyeztetése nehéz.

Minderre jön az információs túltelítettség, a fogyasztói társadalom gyerekbetegségei, így nem csoda, hogy az anyák azt sem tudják, hova kapják a fejüket.

Mom shaming online és offline is mérgező

Korábban szemtől szemben kellett elszenvedniük az anyaságban való ítélkezést a anyukáknak, mely a mai napig jelen van, azonban a fórumok és közösségi média révén már az internetre is felköltözött a mom shaming. Legtöbbször unalom, kisebbségi komplexus, féltékenység, bűntudat áll a megszégyenítés hátterében.

Egy újdonsült anyuka esetén például elmélyítheti a szülés utáni depresszió tüneteit, másoknak megrengetheti az önbizalmát és elültetheti a gondolatot, hogy mindig kevesek lesznek a gyerekneveléshez. Ha egy ilyen érzékeny témában éri a szülőt támadás, főleg egy fórum közössége előtt, megnő benne a szégyenérzet. Még az a szerencse, hogy hatékonyan védekezhetünk a mom shaming ellen.

Védekezés „anyaszégyenítés” ellen

Első és legfontosabb, hogy az anyuka tisztában legyen saját értékeivel, elengedje a tökéletességhez való ragaszkodást és merjen önmaga lenni. Ehhez komoly önismeretre és önbizalomtréningre van szükség, de fontos, hogy az önostorozástól is tartózkodjunk és ne féljünk kiállni magunkért.

A közösségi médiában mutatott, az anyaság valóságát filterek mögé bújtató tartalmakat pedig sürgősen felejtsük el – Azokat maguk a tartalomgyártók sem hiszik el.

Azonban hiba volna a mom shaming kezelését kizárólag az áldozatokra hárítani, tehát ha valaki arra vetemedne, hogy pálcát törjön egy anyuka felett, próbálja meg beleélni magát az ő helyzetébe. Saját bizonytalanságunkat, problémáinak másokon kitölteni már csak azért sem hatékony, mert a mi életünk nem lesz jobb tőle. Forduljunk empátiával és kedvességgel más édesanyák felé, tanácsot csak akkor adjunk, ha erre kifejezetten kértek minket.