6 dolog, amit rendszeresen alkalmazz, ha nem akarod összetörni a lányod lelkét

Mira nem a kiömlött üdítőt vagy az átázott terítőt fogja látni maga előtt egy ilyen eset után. Sokkal inkább anyja szúrós tekintete idéződik fel a kislányban, aki felnőttként is hordozza majd ezt a gyerekkori képet az emlékei között. Nem azt tanulja meg, hogy legközelebb óvatosabban kell bánni a poharakkal, hanem azt, hogy ügyetlen, és hogyha hibázik, akkor már nem szerethető.
Ha kislányodat vagy kisfiadat nyilvánosan megszégyeníted, az sokkal mélyebben érinti őt, mint gondolnád. Az első, ami be fog villanni neki: „velem valami baj van”. Önértékelése csorbul, és megtanulja, hogy hibázni nem szabad, mert annak az ára a megaláztatás.
„A megszégyenítés és a rendszeres letorkollások után görcsös megfelelési kényszer, úgynevezett jókislány-szerep alakul ki nála, vagy épp ellenkezőleg: befelé fordul, és úgy érzi, nem érdemes próbálkoznia, hiszen „úgyis mindig elrontja”. Ez a tapasztalat nem csak az önmagához való viszonyát rontja le, hanem azt is, ahogyan később a szocializáció során másokhoz kapcsolódik majd.”
− mondja Dr. Kalamár Hajnalka pszichológus, majd hozzáteszi, hogy mivel a kislánynál bevésődött az anyai minta, van esély arra, hogy kamaszként és felnőtt nőként is hasonlóan megszégyenítő, bántalmazó kapcsolatban fog élni, aki a szeretetért és az elfogadásért a csillagokat is képes lesz lehozni az égről. Egy ilyen kislány gyerekként ugyanis azt szokta meg, hogy a normális az, ha nem kezelik értékesne, vagy feltételekhez kötik a szerethetőségét. Kiemelten fontos, hogy az édesanya – aki valószínűleg szintén transzgenerációs mintát cipel a saját édesanyjától – nyíltan és türelmesen segítse kislányát abban, hogy kifejezze a saját érzelmeit. Ha a gyerek hibázik, a büntetés helyett az anya tanítással és magyarázattal segíthet neki tanulni, ami nemcsak a viselkedést javítja, hanem a (ön)bizalmat és a szeretet érzését is erősíti.
Ha az anya inkább így reagál: „Bosszantó, hogy kiömlött, de előfordul. Gyere, töröljük fel együtt!”, a gyerek azt éli meg, hogy hibázott ugyan, de ettől még rendben van.
Egy kislánynak a szülei a legfőbb minta, ők a példaképei. A szülők kapcsolatából érti meg először, mit jelent szeretni és szeretve lenni. Ha tisztelettel szóltok egymáshoz, ha apró figyelmességeket láthat köztetek, például egy ölelést a konyhában, vagy egy kedves mondatot egy hosszú nap után, akkor ő is ezt tanulja meg: a szeretet nem fáj, hanem gyógyít.
Nevezetesen azt, hogy a világ azt akarja majd elhitetni vele, hogy nem értékes.
Aztán vésd a fejébe, hogy ennek az ellenkezője igaz.
A reklámok, a közösségi média, az összehasonlítások világa hamar elhiteti egy kislánnyal, hogy nem elég szép, nem elég vékony, nem elég ügyes. Szülőként a te feladatod, hogy újra és újra mondd neki: „Értékes vagy, pont így, ahogy vagy”. Segíts neki abban, hogy megtanulja: nem a külső visszajelzések határozzák meg az értékét, hanem az, amit önmagában hordoz.
Egy gyerek sokszor a legrosszabb pillanatban szól: amikor épp főznél, telefonálnál vagy dolgoznál. Ilyenkor könnyű legyinteni: „Várj, most nincs időm”. Csakhogy, minden elutasítás azt tanítja neki, hogy a figyelmedért harcolnia kell vagy hogy az ő személye nem elég fontos. A szakember úgy véli, az anya szerepe a lánygyermek személyiségfejlődésében alapvető jelentőségű, különösen az élet első néhány évében.
„Az érzelmi jelenlét azt jelenti, hogy az anya nemcsak fizikailag van jelen a gyermek számára, hanem érzelmileg is elérhető. Ez a fajta jelenlét az első hónapoktól kezdve alapvető fontosságú a biztonságos kötődés kialakulásához, amely meghatározza, hogy a gyermek mennyire érzi magát elfogadottnak és szeretettnek”
– hangsúlyozza a pszichológus. Ez nem azt jelenti, hogy az anyának tökéletesnek kell lennie, hanem azt, hogy képes figyelni a gyermek szükségleteire, és reagálni rájuk elérhető módon. Nem kell mindig félretenned mindent, de amikor csak lehet, állj meg, nézz a szemébe és hallgasd meg. Még ha csak öt percre is, de koncentrálj rá teljes figyelemmel. Ezek a rövid, őszinte kapcsolódások építik fel benne azt a biztonságot, hogy mindig számíthat rád. A későbbi életében ő is így fog viselkedni másokkal, és valószínűleg olyanokat „vonz be”, akiktől hasonló tiszteletet és figyelmet kap.
Ha a lányod nagyon nyüzsgő, játékos, aktív, és babákról, rajzolásról vagy épp a rovarokról akar beszélni, és te tényleg figyelemmel hallgatod, azt éli meg, hogy az ő világa értékes. Ha mindig csak a „fontos” dolgok miatt (tanulás, rendrakás) kap tőled figyelmet, akkor azt tanulja meg, hogy az ő örömei és álmai másodlagosak.
„A szülő-gyerek temperamentuma közötti különbség önmagában nem jelent problémát. Pontosabban akkor nem jelent problémát, ha az anya képes felismerni a különbségeket és alkalmazkodni az ebből adódó nehézségekhez. Ha azonban ennek az ellenkezője történik, az hosszú távon negatívan befolyásolhatja az anya-gyermek kapcsolatot, valamint a gyermek érzelmi és társas fejlődését”− hívja fel a figyelmet a szakember, és hangsúlyozza, hogy egy édesanyának a lánya temperamentumát, személyiségét és egyéni szükségleteit tiszteletben tartva célszerű nevelnie.
Nem próbálja megváltoztatni a gyermeket, hanem segíti abban, hogy a saját tempójában fejlődhessen. Az elfogadás nemcsak a gyermek önértékelését erősíti, hanem azt is lehetővé teszi, hogy később másokat is elfogadjon, és harmonikus kapcsolatokat alakítson ki.
Anyaként menj bele a kislányod játékába, kérdezd meg a rajza történetét, ülj mellé, amikor a kedvenc meséjét nézi. Nem az érdeklődés tárgya a lényeg, hanem az, hogy őt magát, a belső világát fontosnak tartod. Hidd el, később a kamaszkori és párkapcsolati problémáival is bizalommal keres majd téged.
A kislányod nem abból fogja megtanulni az önszeretetet, amit mondasz neki, hanem abból, ahogyan viselkedsz. A gyerekek egyáltalán nem buták, simán leszűrik, ha a mondandód nincs szinkronban azzal, amit csinálsz.
Ha észreveszi, hogy tudsz pihenni, hogy mersz nemet mondani, hogy keresed az örömforrásaidat, ő is azt tanulja: joga van önmagához.
Amikor elmondod neki, hogy „most anya is fáradt, leülök egy kicsit, aztán folytatjuk a játékot”, akkor azt tanítod, hogy az ő igényei fontosak, de a tiédre is gondolni kell. Ez lesz a kulcsa annak, hogy felnőve ne mások elvárásainak akarjon megfelelni, hanem önazonosan éljen.
„A hosszú távon jó anya-gyermek kapcsolat alapozza meg a gyermek érzelmi stabilitását, önbizalmát és társas készségeit. Az anya szeretete és támogatása olyan biztonságos alapot nyújt, amelyből a gyermek felfedezheti a világot, miközben biztos lehet abban, hogy mindig van hova visszatérnie. Ez a kapcsolat folyamatos fejlődést igényel mindkét fél részéről”– összegzi a szakember.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.