7 hazugság, amivel te is áltatod magad, pedig csak szakítanod kellene

Mind tudjuk, hogy vannak azok a kapcsolatok, amik nem adnak, inkább elvesznek, rombolnak. Ennek ellenére sokan ragaszkodunk azokhoz a párkapcsolatokhoz, amelyekben már rég nem találunk boldogságot vagy biztonságot. Miért van ez így? A válasz sokszor ott lapul a belső monológjaink mélyén: azokban az önmagunknak ismételgetett hazugságokban, amelyekkel elhitetjük, hogy jobb maradni, mint szembenézni az igazsággal. Ezek a kifogások elsőre védelmet nyújtanak, de valójában belülről mérgeznek, és elzárják az utat a gyógyulás és a valódi boldogság felé. 

A leggyakoribb párkapcsolati hazugságok, amikkel áltatjuk magunkat

1. „Majd megváltozik.”

Az egyik leggyakoribb önámítás, amikor abban reménykedünk, hogy a másik idővel jobbá válik, és így a kapcsolat is rendeződik. De a várt vagy épp ígért változás olykor sosem jön el - különösen akkor nem, ha a partner semmilyen hajlandóságot nem mutat erre, csak az üres szavak maradnak a tettek helyett. A remény pedig önmagában kevés, ha a másik fél nem tesz semmit a közös jövőért.

2. „Nem vagyok kész a szakításra.”

A bizonytalanság és az egyedülléttől való félelem sokakat visszatart. Ám megrekedni egy fájdalmas kapcsolatban hosszú távon sokkal nagyobb sebeket okozhat, mint a szakítással járó gyász. Az elengedés ajtót nyithat egy szabadabb, egészségesebb élet felé.

3. „Nem találnék jobbat.”

Ez az érzés az önbizalom hiányából ered. Az hisszük, hogy nem érdemlünk jobbat, vagy hogy úgysem találunk más társat. Pedig a világ tele van új lehetőségekkel, de ahhoz, hogy ezek ránk találjanak, előbb hinnünk kell a saját értékünkben. Egy szakítással lehetőséget kapunk arra is, hogy időt és energiát fordítsunk önmagunkra, igazán megismerjük a bensőnket, esélyt kapva egy jövőbeli jobb kapcsolatra.

4. „Annyi szép emlékünk van, nem dobhatom el csak úgy.”

A közösen átélt pillanatok – az utazások, nevetések, közös sikerek – gyakran megszépítik a múltat, és elhomályosítják a jelen valóságát. Hajlamosak vagyunk csak a jóra emlékezni, és figyelmen kívül hagyni a jelen fájdalmait. De a múlt emlékei nem elegendők ahhoz, hogy boldoggá tegyenek a jelenben. Különösen akkor, ha a kapcsolat már nem épít, csak rombol. A valódi szeretet nemcsak az emlékekben él, hanem a mindennapokban is.

5. „Nem akarom megbántani a másikat.”

Sokan a másik fél érzéseire hivatkozva maradnak, pedig a halogatás és az őszintétlenség végül még fájdalmasabbá teszi a kapcsolatot mindkét fél számára. Az igazság néha fáj, de nélküle nincs valódi gyógyulás vagy továbblépés.

6. „Vannak rossz tulajdonságai, de azért szeret.”

A bántalmazó vagy romboló kapcsolatban gyakori, hogy idealizáljuk a másik pozitív oldalát, és közben elnézzük a káros viselkedést. Ez az önámítás rendkívül veszélyes. Nem a szeretet jele, hanem a kötődés fájdalmas torzulása.

7. „Már túl sokat fektettem ebbe a kapcsolatba.”

Ez az ún. befektetési csapda: azt hisszük, a múltbeli erőfeszítések miatt már nem szabad feladni. De az idő, amit egy rossz kapcsolatban töltöttünk, nem indok arra, hogy még több értékes évünket áldozzuk fel. A múlt nem lehet lánc, ami megakadályozza a jövő boldogságát.

Itt az idő kimondani: elég volt!

A párkapcsolat alapjai a kölcsönös szeretet, tisztelet és bizalom. Ha ezek hiányoznak, és a kapcsolatot inkább a hazugságok és félelmek tartják össze, akkor az már nem kapcsolat, hanem önámítás. Egy romboló viszony nemcsak a lelkünket őrli fel, hanem megakadályoz abban is, hogy megtapasztaljuk, milyen egy egészséges, szeretetteljes kötelék. Ne hagyd, hogy a félelem vagy az önáltatás vezessen. A szakítás nem a kudarc, hanem az első bátor lépés a gyógyulás és az önszeretet felé. Ha felismered azokat a hazugságokat, amikkel eddig nyugtattad magad, már megtetted az első lépést egy jobb élet irányába.

Ha úgy érzed, hogy a kapcsolatodban több a könny, mint a nevetés, és egyre csak távolodsz önmagadtól, ne félj segítséget kérni. Mert a boldogság nem luxus – alapvető emberi jog. És te is megérdemled, hogy olyan kapcsolatban élj, ahol valóban szeretnek, tisztelnek, és ahol önmagad lehetsz.