A halálról mindig a nők tehetnek

Nők és a halál a mitológiában

Kezdhetnénk azonnal Ádám és Éva történetével, ahol a kígyóval való bűnös barátkozás és a csalárd módon leszakított gyümölcs következtében kellett megbarátkozniuk a halál gondolatával az addig halhatatlan emberpárnak. A bűnös, még ha csak a sugalmazás szintjén is, persze a nő volt. Az ősanya, akinek bűnét minden nő örökölte. Ám nemcsak a keresztény kultúrkörben érhető tetten a nő halálos felelőssége.

A polinéz mitológia szerint az emberek ezer évig éltek, mitöbb, birtokukban volt a halhatatlanság ereje. Amikor már nagyon vágytak a megújulásra, csak levetették a régi bőrüket. Ám egy nap, egy nő határtalan kíváncsiságtól hajtva magára öltötte régen levetett bőrét, és ezzel megállíthatatlanná vált a halál.

Afrikában is a nő tehet a halál érkezéséért: a férfiak megpillantották a nőt, amint félig kibújt a bőréből és a mezítelennél is pőrébb nő látványa olyan sokkoló volt, hogy azonnal szörnyethaltak a férfiak. A "vetkőző nő" hozta a halált Afrikába.

Dél-Amerikában, az Orinoco völgyében a mai napig is élő a legenda szerint Isten örök életet ígért az embereknek, csupán annyit kért tőlük, hogy időről-időre cseréljék le régi bőrüket. Ám egy öregasszony kinevette Istent az ígéret miatt, s ezen annyira felháborodott az Úr, hogy visszavonta ígéretét, és az emberekre szabadította a halált.

Még érdekesebb az új-dél-walesi ausztrál bennszülöttek legendája. Ebben Isten gyönyörű, termékeny fát ajándékozott az embereknek, ám arra kérte őket, ne menjenek a fa közelébe, szépségét messziről csodálják csupán, mert törzse odvában gyilkos vadméhek lakoznak. A férfiak persze szót is fogadtak volna, ha a nők nem olyan kíváncsiak és édesszájúak. Ám nem tudtak ellenállni a csábító méz ígéretének és Istennel és a méhekkel dacolva, közel merészkedtek a csodálatos fához. Egyikőjük rácsapott a baltájával, ám abból nem méhek, hanem maga a Halál repült ki.

A Baganda mitológia szerint az első nő csodálatos, égi teremtmény volt. A fényes égboltból ereszkedett alá a férfi örömére, ám hiába a légies megjelenés, mégis ellenszegült Istenének az engedetlen teremtés. Így kivívta az Úr haragját, aki ezért büntetésből megengedte fivérének, a Halálnak, hogy az emberek mellé szegődjön, hogy kedve szerint csaphasson le rájuk.

Az észak-amerikai Algonkin törzsek szerint a "Nagy Nyúl" halhatatlansággal ajándékozta meg az embereket. Ám a szépen becsomagolt ajándékot egy kíváncsi nő kibontotta, így a halhatatlanság világgá repült, csupán a halál maradt az emberek mellett.

Tar Ildikó bölcsészt, szimbólumkutató szerint a teremtett világ poláris jellegéből adódik a nők halálmítoszokban való hangsúlyos szerepe, hiszen a polaritás az élet-halál kérdésében is megjelenik. A teremtő, alkotó szellemi princípium férfias jellegű, a befogadó princípium, ami alakot ad a szellemi gondolatnak, nőként jelenik meg - valószínűleg a megfigyelt biológiai, fiziológiai analógiák alapján.

A szellem férfi energiákkal, az anyag női energiákkal van kapcsolatban

A szellemi út a férfiaké, övék a gondolat, ami felette áll a múlandó anyagnak. Az anyagi világ kapuja pedig maga a nő, hiszen rajta át érkezünk, és rajta át távozunk. A nők, akik testükben kilenc hónapig nevelgetik a magzatot, majd megszülik és táplálják, e földre teremnek, teremtenek. A görög mitológiában Gaia istenasszonya maga a Föld. Déméter a termékeny anyaföld, ajándékai a virágzó rét, a búza, a gyümölcsöktől roskadozó fák.

Buddha tanítása szerint az anyagi világ pusztán csak illúzió, melyben a test és lélek vágyai tartják fogva az egyént és a nagy megszabadulás a vágyakról való lemondás. A mai napig erőteljesen férfijogú társadalmakban élünk, ahol a férfiak a keretek, szerepek, törvények megalkotói, kijelölői. A szellemi, alkotó utakat évezredeken át maguknak tartották fenn. A női elv pedig leértékelődött.

A csábítás is a nő bűne

Ugyanez a helyzet a szexualitás területén is a nő a felelős az eszeveszett vágyakért. Azért, hogy férfi nem képes uralkodni az ösztönein, nyilvánvalóan a testét csábítóan viselő nő tehet, akinek többek között egyik legfőbb bűne, hogy nem engedi, hogy a férfi a tiszta szellemi síkon tartózkodjon, mert újra meg újra lerántja a férfit a múlandó anyag világába.

A bűnös nőt, aki nem engedi a férfit a tiszta szellemi utakon háborítatlanul haladni, vagy biztosnak lenni abban, hogy valóban az ő gyermekét hordja a szíve alatt, meg kell büntetni, el kell tüntetni: és gyúltak a máglyák, megjelentek az élve eltemetések, halálra kövezések.

Pedig egészségesebb lenne szembe nézni azzal, hogy a férfi és a nő ugyanúgy anyagi világba került. De mindkettő keresi a maga boldogulását itt a földön és az univerzális létezésben.