Szemét a mennyezettől a padlóig - A kóros gyűjtögetés pszichológiája

Néhány ember számára azonban nemcsak lehetetlen feladat a tárgyak kidobása vagy elajándékozása, hanem emellé még kényszeresen gyűjtöget is. Olyan tárgyakat is, amelyekre semmi szüksége: működésképtelen műszaki cikkeket, ruhákat, rongyokat zsákszámra, műanyag tasakokat, ládákat, dobozokat, spárgát és gombot, virág nélküli cserepet. Ez a fajta viselkedés azonban már betegség. A szakirodalom kényszeres gyűjtögetés vagy patologikus halmozás néven tartja számon a megjelenését.

A magány ellensúlyozása

A betegség tulajdonképpen jelzésértékű: a benne szenvedő ember komolyabb lelki zavaraira utalhat, miközben nagyon nehéz a kóros viselkedést a könnyedebb gyűjtögetési szokásoktól elkülöníteni. Egy biztos, a szélsőséges gyűjtögetés és felhalmozás minden esetben talajvesztettségre, a magánytól való félelemre - vagy már jelenlévő fájdalmas magányra utalhat.

Hospitalizáció

Sok esetben gyermekkori trauma állhat a háttérben, például a szülő vagy szülők elvesztése. A hospitalizációs ártalmakat elszenvedett gyerekek utóéletében is fellelhető a kóros gyűjtögetés, hiszen a korai, az anyától való elszigetelődés miatt a kötődési magatartás zavart szenvedhet, és ez (is) oka lehet a tárgyakhoz fűződő kóros ragaszkodásnak.

Emlékgyűjtögetők

Könnyedebb fajtája a gyűjtögetésnek a feljebb már említett "emlékhalmozás", amikor valakinek egyszerűen nincs szíve kidobni a tárgyakat, mert azokon keresztül képes őrizni a múltját. És minden egyes tárgy lenyomata valaminek, amely egykor fontos volt számára. Ez is egyféle lelki problémára utal, hiszen az illető valószínűleg "nem tud elengedni" semmit, nem tudja lezárni élete egy-egy korszakát. Ha azonban a dolog megáll ezen a szinten, akkor az még nem nevezhető patológiás esetnek.

Készletek felhalmozása

Más esetben élelmiszerek kóros felhalmozása figyelhető meg. Különösen idős (és már nagy világégést megélt embereknél) figyelhető meg hatalmas élelmiszerkészletek felhalmozása. Mázsaszám liszt és cukor, konzerv és tüzelőanyag. Ez természetesen eltér a kényszeres gyűjtögetéstől, hiszen oka az egyszer már átélt negatív tapasztalat lehet. Ha azonban mindezt egy fiatal műveli, akkor felmerülhet a gondolat, hogy az illető komoly érzelmi zsákutcában toporoghat, de utalhat párkapcsolati válságra is, hiszen a minden ésszerűséget felülíró élelmiszerhalmozás azt üzeni: nem bízza a véletlenre a saját jövőjét.

A mennyezettől a padlóig

Egészen más a helyzet azokban az esetekben, amikor valaki már mozdulni sem tud a lakásában felhalmozott haszontalan holmik miatt. Ezekben az esetekben már valódi kényszerbetegségről beszélünk, és súlyosbítja az állapotot, hogy a beteg nem takarít - nem is tudna a zsúfoltság miatt -, de nem is képes rá, ahogy önmaga gondozása, tisztántartása is háttérbe szorul.