Gyilkoló gyerekek: hidegvérű gyilkosok vagy a körülmények áldozatai?

Amikor a gyermek a körülmények áldozata

Hazánk egyik legmegrázóbb és egyben legmegosztóbb "gyermekgyilkosa" Simek Kitty volt, aki 2002. augusztus 30-án, alig 14 évesen ölte meg nevelőapját. A férfit, aki évek óta rettegésben tartotta őt, az édesanyját és a kishúgát is. Az erőszakos férfi nemcsak "verte" a családját, de Kittyt, aki a gyilkosság idején már szemrevaló, érett lány volt, szexuálisan molesztálta is. Kittyt első körben felmentették, aztán mégis letöltendő börtönbüntetésre ítélték, majd az akkori köztársasági elnök, Mádl Ferenc kegyelemben részesítette a gyereklányt.

Az eset azonban valóban megosztotta az embereket, Kitty ugyanis nem dulakodás közben, indulatból lőtte fejbe a férfit, hanem akkor, amikor a nevelőapa aludt. Vagyis sokkal inkább tűnt ez sok ember szemében bosszúnak, méghozzá kitervelt bosszúnak, mint önvédelemnek.

Az önvédelemnek azonban sok formája létezhet - és ahogy szakértőnk, Végh József kriminálpszichológus fogalmaz -, olyan helyzet is lehet, amikor az önvédelem nem közvetlen, hanem közvetett, amikor az önvédelemre nincs is más lehetőség: hogyan szállhatna szembe eséllyel egy fizikailag jóval gyengébb gyereklány egy erős fizikumú, felnőtt férfival, ha nem akkor, amikor az öntudatlan?

Nem volt tehát véletlen a kegyelem Kitty felé, aki ráadásul éppen akkor szülte meg kislányát, és családi helyzete is rendeződni látszott.

De mégsem: hiába teltek az évek, úgy tűnik, éppen Kitty az, aki nem felejt, aki képtelen megbocsájtani saját magának. Édesanyja meghalt, imádott kishúgától eltávolodott, párkapcsolata csődöt mondott, és kislányát egykori élettársának szülei nevelik. Vagyis ezek a legutolsó hírek a szerencsétlen sorsú lányról. Illetve az, hogy egy osztrák vendéglátóhelyen Kitty erotikus fotóival csábítják fogyasztásra a vendégeket.

Akad, aki szerint megérdemli sorsát, és a lány zaklatott életvitelét is annak tulajdonítja, aminek a gyilkosságot is: hogy a lány velejéig romlott. Pedig a valóság sokkal közelebb áll azok véleményéhez, akik úgy látják, a kislányt nem védte meg a környezete, cserben hagyta, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, és jelenlegi (vagy a néhány évvel ezelőtti élete) pedig annak bizonyítéka, hogy Kitty nem menekülhet sorsának csapdájából, és nem menekülhet tette elől sem. Ő az, aki évek óta, önsanyargató módon, a legádázabb módon bünteti saját magát.

Unalomból ölni

Nem lehet azonban kijelenteni azt sem, hogy minden esetben a környezet tehet arról, ha egy gyerek végül gyilkossá válik, hiszen léteznek bizonyos személyiségjegyek, karaktervonások, melyek ha összetalálkoznak a nem megfelelő környezettel, azok a vérontásig felerősödhetnek. Sok esetben ezek a "vad" jegyek egy életen keresztül rejtve maradnak, kordában tarthatóak egy megfelelő, szerető közeg védelme alatt.

Máskor a közeg sem feltétlenül segít, hiszen akadnak olyan gyerekkorú vagy fiatalkorú gyilkosok is, akik számára az ölés nem volt "létszükséglet", akik csak azért ölnek, mert az izgalmat hozhat unalmas életükbe. A gyilkosság a katarzis, a bennük halmozódó feszültség kisülése. Ez lehet a magyarázata annak a két fiatal lánynak a gyilkosságára, akik 1997-ben egy ásványvizes palackkal vertek halálra egy taxisofőrt.

Ugyanakkor a lányok semmiféle megbánást nem mutattak, és vallomásukból kiderült, hogy gyilkosság közben is teljesen érzéketlenek voltak áldozatuk szenvedéseivel szemben. A 29 éves taxisofőr, amíg tudott, könyörgött az életéért, de a 14 éves lányok addig bántalmazták, míg annak minden csontja eltörött, majd még élve eltemették.

A gyilkosság betegség?

Ugyanez lehet a háttere annak a két kaposvári fiatal tettének is, akik szó szerint agyonverték osztálytársukat. Brutálisan. Kövekkel és botokkal addig ütlegelték a szerencsétlen fiút, míg az el nem vesztette az eszméletét, majd a még élő fiút a közeli tóba dobták. Tettükre nincs magyarázat, illetve annyi, hogy József "eltávolodott" tőlük, már nem akart barátkozni velük, ezért kellett meghalnia.

A gyilkos fiatalok (17 évesek) viselkedése a gyilkosság után is megdöbbentő volt, úgy tűnt, hogy teljesen érzéketlenek voltak a fiú szenvedéseit és halálát illetően, mint akik fel sem fogják, mit tettek, illetve mint akikben minimális empátia sincs.

Végh József kriminálszakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a fajta érzéketlenség, az empátia teljes hiánya, egyféle tünete lehet az Asperger-szindróma nevű betegségnek. Egyre gyakrabban derül ki ugyanis, hogy a brutális vagy erőszakos tetteket végrehajtó emberek (köztük sok fiatal vagy gyerek elkövető) Asperger-szindrómában szenvednek. Ez a betegség egyfajta személyiségzavar, amelynek jellemző tünete az érzéketlenség, az agresszió, az impulzus kontrollhiány.