Akár üzletté is válhat a melleltávolító műtét?

Nem Angelina Jolie volt az egyetlen, aki mindkét egészséges mellét megműttette

Azokat a nőket, akik családjában előfordult már a mellrák, fokozott ellenőrzésben részesítik. Modern korunkban a rendszeres mellrákszűrésen túl genetikai tesztre is lehetőség van, mely megmutatja, milyen esélyeink vannak arra, hogy megjelenjen a gyilkos kór. A csupán 23 éves Fiona Luscombe szüleitől és nagyszüleitől is örökölte a BRCA2 nevű hibás gént, így önként döntött mindkét melle eltávolítása mellett. Ugyanezt tette a híres színésznő, Michelle Heaton is, aki a ráktól való félelmében petefészkeit és melleit is eltávolíttatta. Idén februárban pedig Angelina Jolie is követte példáját, miután megtudta, hogy 87 százalékos esélye van a mellrákra. Az előzetes gyógyszeres kezelést követően először a mellbimbóját műtötték, hogy meg tudják tartani, majd mindkét mellét eltávolították. Kilenc héttel a hosszú műtét után a színésznő implantátumokat kapott, így a felületes szemlélőnek már fel sem tűnik, hogy korábban melleltávolításon esett át.

A mellrákos esetek csupán 5 százaléka alakul ki a hibás gének miatt

Dr. Molnár Katalin radiológus, onkológus szerint nem a műtét az egyetlen megoldás: "Először is le kell szögeznünk, hogy az emlőrák multifaktoriális eredetű: a stressznek, vagy az ösztrogénnek éppúgy szerepe van kialakulásában, mint az 1990 óta ismert örökletes BRCA1 és BRCA2 nevű génnek. Már hazánkban is elérhető az a teszt, mely során Budapesten vérből elvégzik a genetikai vizsgálatot, és megadják, hogy az illetőnek hány százalékos esélye van a mellrák kialakulására. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az összes mellrákos eset közül csupán 5 százalékban alakul ki a betegség ezen hordozott hibás gének miatt, tehát a genetikai eredetű mellrák ritka - volt olyan betegem, akinek az édesanyja fiatalon emlőrákban halt meg, ezért elküldtem az onkológiai intézetbe tesztre, és nem igazolódott, hogy neki nagyobb esélye lenne a mellrák kialakulására, mint a többi egészséges nőnek. A gén ugyanis előfordul, hogy a második generációban okoz rákot, de az is, hogy senkinél sem. A BRCA1 pedig nemcsak az emlődaganat rizikóját fokozza, de kisebb mértékben petefészekrákot és a vastagbél hasnyálmirigydaganatát is. A BRCA2 a petefészek-, a hasnyálmirigyrák és a melanoma kialakulásáért is felelős lehet. Ha annyira félünk minden betegségtől, tulajdonképpen mindenünket kivetethetnénk. Az előzetes melleltávolítás ellen szól az is, hogy létezik occult mellrák, melynek a mellben nincs kiindulási pontja, a daganat csak a környező nyirokcsomókban jelentkezik: ilyenkor hiába műtenék le az emlőt.

Említettem, hogy az ösztrogénnek nagy szerepe van a mellrák kialakulásában: a betegség 80 százaléka általában hormonfüggő. Ma már nemcsak Amerikában, de hazánkban is elérhető olyan gyógyszeres kezelés, mely során antihormonokat adunk a nőknek, így az ösztrogén nem generálja a rákos sejtek kialakulását, elszaporodását. Ez a kezelés egyfajta klimaxszal jár, de később abbahagyható, így visszatérhet a rendes menstruáció. Korábban - főleg azoknál, akiknél a petefészekrákra is esély volt - kivették a nők petefészkeit, így megszűnt az ösztrogéntermelődés - ma már nem műtenek, hanem gyógyszerekkel dolgozunk. Látható tehát, hogy nem feltétlenül az azonnali melleltávolítás az egyetlen lehetőség, ráadásul rengeteg diagnosztikai eljárás létezik, mely segítségével a félős betegek állapotát nyomon tudjuk követni. Magyarországon a jelenleg hatályos törvények szerint csak annál a nőnél végezhető OEP-támogatott melleltávolító műtét, akinél szövettani eredmények igazolják a melldaganatot - a pozitív citológiai eredmény például nem elég hozzá. Az orvosok az aggodalmaskodó nők esetében inkább szoros követést, gyógyszerszedést, akár kéthavonta végzett emlőultrahangot javasolnak, Amerikában divat a kemoprevenció. Javasoljuk a rendszeres önvizsgálatot és az orvosokba vetett bizalmat."

A mellek lecserélése hatalmas üzletté válhat a jövőben?

Kardos Klára klinikai szakpszichológus az emlőeltávolítás feldolgozásáról beszélt a Life.hu-nak: "Eddig csak olyan nőkkel találkoztam, akiknek azért vették le a mellét, mert diagnosztizálták a daganatot, preventív jellegű melleltávolítással nem találkoztam. Nem tudom elképzelni, hogy valaki a rák megjelenése előtt alávetné magát egy hosszú, megterhelő, veszélyes műtétnek.

Ha a mell, mely a női és anya zerep egyik leglátványosabb szimbóluma elvész - történjen bármilyen okból -, annak feldolgozása ugyan személyiségtől függ, de mindenképpen óriási veszteségélmény, és gyászreakciót vált ki. Az sem mindegy, hogy egy gyermektelen húszéves nőnek vagy egy hatvanéves nőnek távolítják el a kebleit. Aki úgy érzi, hogy neki még feladata van az életben, az könnyebben tudja feldolgozni ezt a veszteségélményt, mint az, aki úgy véli, melle elvesztése után már nincs tovább, vége az életének.

A mellnek ugyanis - és ebben a médiának is órási szerepe van - kiemelt jelentősége van, fiatal lányok ezrei csináltatnak maguknak hatalmas szilikonmelleket, és vetik alá magukat veszélyes műtéteknek. Azt gondolják, hogy sikerességük és mellük mérete egyenes arányban áll egymással. A rekonstrukciós mellműtétek felvirágzásának időszakát éljük, így a melleltávolítások már nem olyan tragikusak, mint korábban, Angelina Jolie is talán könnyebben szánta rá magát a műtétre úgy, hogy tudta, hamarosan szilikonnal pótolják kebleit. Sőt, attól félek, hogy ez hatalmas üzlet lesz a jövőben: a nők nagyon féltik a mellüket, és ha az lecserélhetővé válik, akkor alacsonyabb rákkockázat mellett is megműttethetik magukat. Miközben nem tudhatjuk, a rák mikor és hogyan indul meg: ha akarja, mindig megtalálja az utat.

A színésznő esetében a gyermekei iránt érzett felelősségnek, illetve az édesanyja miatt átélt egyéni sorstragédiájának is szerepe volt a műtét elvégzésében: ezeknek óriási jelentősége van. Akinek kicsi gyermekei vannak, annál minimálisra kell csökkenteni a kockázatot - nehogy sokan ebben csupán annyit lássanak, hogy mellett lehet cserélni, mert az a dolgok súlyos leegyszerűsítése lenne.

Azt is hozzá kell tennünk, hogy a pszichoterápiának órási jelentősége van abban, hogy milyen gyorsan és hatékonyan dolgozza fel valaki azt, hogy rákos, hogy tud változtatni, fordítani az életén, hiszen minden testi betegség hátterében fontos szerepet játszanak a lelki tényezők is."