Éjszaka az erotikamúzeumban – Íme, a világ leghíresebb aktfestményei II.

Mürón: Diszkoszvető

Az időszámításunk előtti 5. században keletkezett, a leghíresebb antik görög szobrász, Mürón által faragott Diszkoszvető úgy a világ egyik legismertebb szobra és meztelen férfiábrázolása egyben, hogy igazából nem is létezik: csak a róla (főleg a római korban) készített számos másolat közvetítésével maradt fenn.

De még így is lenyűgöző alkotás (lehetett), ami épp a legintenzívebb feszültség pillanatában ábrázolja a meztelen atléta testét. Akik ugye az ókori olimpiákon mind pucéran versenyeztek, így ezen esetben a férfiúi meztelenségnek nincs sok erotikus tartalma — mint később látni fogjuk, a művészetben egyébként is jóval ritkábban, mint a nőábrázolások esetében.

Leonardo da Vinci: Vitruvius-tanulmány

Például Leonardo híres-neves férfiaktja is igazából egy tudományos munkához illusztrációként készített rajz, ami az emberi test méretarányait és matematikailag is kifejezhető harmóniáját hivatott ábrázolni, a reneszánsz legszebb szellemében. Csak hát történetesen Leonardo rajzolta, és olyan tökéletesen kapott el valami lényegit az emberi és férfiúi lét nem csak fizikai, de egyéb vonatkozásairól is, hogy a kép önálló életre kelt azóta.

Michelangelo: Dávid

A hatalmas Góliátot parittyával legyőző bibliai alakot korábban szinte mindig zsenge fiúként ábrázolták, így eléggé meglepte Michelangelo a korabeli firenzei közvéleményt azzal, hogy a város főterén helyet kapó Dávidot öt méternél is magasabb, teljesen meztelen, izmos férfiként mintázta meg.

ha a főtérről be is vitték már egy fedett múzeumba az eredeti példányt.

Caravaggio: Keresztelő Szent jános

Több oka is van annak, hogy miért sokkal kevésbé hangsúlyos az erotika a művészeti alkotások meztelen férfiúi, mint a meztelen női esetében. Ebből az egyik meglehetősen kézenfekvő: a képzőművészek egészen a közelmúltig szinte kizárólag férfiak voltak-lehettek, akik

Hacsak nem a saját nemüket szerették, mint például Caravaggio (és Michelangelo és valószínűleg Leonardo is) — így fordulhatott elő, hogy nála még egy vallásos témájú festményből és egy szent ábrázolásából is érzéki jelenet lett, a rá oly jellemző fény-árnyék játékoktól kísérve. Ez a nevezetes képe pedig alig három éve Budapesten, a Szépművészeti Múzeum kiállításán is látható volt.

August Rodin: A gondolkodó

A művészettörténet egyik leghíresebb alkotása és leghíresebb póza: jó eséllyel azok is felismernék még a sziluettjéről is, akik abszolút nem járatosak mondjuk a francia szobrászatban. És egy olyan erőteljes férfialakot ábrázol, aki meztelen, noha ez csak a sokadik dolog, ami feltűnik a szobron. Miért pucéran gondolkodik A gondolkodó? Rodin egy örök és általános helyzetet tett témájává, és minden külső tényezőtől megfosztva még erőteljesebb az elméjével magára maradt ember alakja.

Egon Schiele: Erósz

Az osztrák Schieléről már cikkünk első részében is megírtuk, hogy az aktképei nem feltétlenül a meztelen test szépségének ábrázolására törekszenek, és ugyan a 20. századi művészetben ez már nem újdonság, de ő volt az egyik első, aki elkezdett másképp gondolkodni erről a kérdésről. Ahogyan más téren is tabukat döntögetett, például a maszturbáció megmutatásával, vagy meztelen önarcképekkel saját magáról. Ilyen festmény az Erósz is, a címe pedig inkább ironikusan értendő.

Robert Mapplethorpe: Thomas

Néhány éve a budapesti Ludwig Múzeumban is láthatták az érdeklődők a 20. század második felének egyik leghíresebb és leghírhedtebb fotósa, Robert Mapplethorpe életműkiállítását. Aki előszeretettel provokálta a világot a művészetével és az életével is, a tőle leggyakrabban hivatkozott aktkép, a Thomas pedig könnyen lehet, hogy azért vált ilyen kitüntetett darabbá, mert ezt még legalább gond nélkül meg lehet mutatni bármilyen felületen, a Mapplethorpe sok egyéb fotóján látható erektált (főleg fekete) péniszekkel ellentétben.