Nevetünk a hipochondereken, pedig ez a betegség nem vicc: komoly károkat okozhat

2021.01.14.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Rettegés, halálfélelem tölti ki a napjaidat, minden szokásostól eltérő érzés, apró fájdalom vagy testi jelenség megtapasztalásakor pánikba esel, és böngészni kezded az internetet: milyen súlyos betegség támadott meg? Többnyire semmilyen. De ez nem tántorít el attól, hogy a legközelebbi apró jelre máris orvoshoz rohanj, majd az újabb negatív lelettől megnyugodj, és pár nap múlva megint pánikba ess, valami másért. Ha ez igaz rád, bár nem is ilyen szélsőségesen, bizony, te is hipochonder vagy és nem árt, ha segítséget kérsz.

A hipochondria kifejezést szinte mindenki ismeri, a köznyelv pedig némi lenéző humorral emlegeti ezt a betegséget, pedig a hipochondria nem játék. Súlyos betegség, amely figyelmet és gyógykezelést igényel.

A közvélekedéssel ellentétben, nem arról van szó, hogy a hipochonder embernek nincs semmi baja, hanem arról, hogy nem az a betegsége, amit ő kigondol magának, hanem maga a hipochondria.

A hipochondriás ember figyelme rendkívül szélsőséges módon saját magára, egészen pontosan testére, annak működésére irányul. Minden apró tünetet vagy változást megfigyelnek, naprakészek testhőmérsékletük, vérnyomásuk és a pulzusszámuk értékeiből, ám ami a leghangsúlyosabb, hogy folyamatosan rendellenesnek minősítik szervezetük - egyébként normális - működését. Vagyis, ha fizikailag tökéletesen egészségesek is, ők betegnek érzik magukat.

Egyik orvostól a másikhoz járnak, ahova szinte kész diagnózissal érkeznek, és egy-egy betegséggel kapcsolatban pontos tünetekről számolnak be - nem véletlenül, hiszen az aktuális, vélt betegségből felkészülnek. A tüneteiket rendkívül plasztikusan adják elő, teljesen beleélik magukat a betegségbe.

Az orvosok rémei, a vélt betegségükhöz minden létező szakirodalmat elolvasnak, és észlelik is magukon a felsorolt tüneteket. Ezeket aztán az orvosi vizsgálatok természetesen nem támasztják alá, ám a hipochondriás beteg nem tágít, orvostól orvosig jár a végkimerülésig.

A hipochonder ember egyik orvostól a másikhoz jár, ahova szinte kész diagnózissal érkezik Forrás: Shutterstock

Mi a hipochondria?

A hipochondria egyfajta pszichés zavar, amely esetében az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi magán a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán. Leggyakrabban szorongást okoz, de súlyosabb esetekben a hipochondriában szenvedő beteg állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra tart igényt, noha voltaképpen egészséges és képes volna ellátni önmagát. A beteg gyakran maga is elismeri betegsége képzelt voltát, de kényszeres tudatállapotáról lemondani képtelen. Egyes elméletek szerint a hipochondria a lelki elhárítás egyik megnyilvánulási formája, amelynek segítségével az egyén igyekszik elkerülni, tudatából kizárni az elé tornyosuló magánéleti problémák megoldását. Pszichoterápiával és viselkedés terápiával többnyire kezelhető.

A hipochondriás beteg családtagjai valódi tortúrát élnek át mindeközben a beteg mellett, hiszen első körben rájuk zúdítja legújabb gyanúját a beteg. A hipochondriás beteg körömszakadtáig ragaszkodik képzelt betegségéhez, és hiába próbálja meggyőzni párja vagy családtagjai, hogy ők nyomát sem lelik a tüneteknek, a beteg nem hisz nekik, sőt, egyenesen árulásnak érzi, hogy szerettei nem osztoznak aggodalmában.

Becslések szerint az egészségügyhöz forduló betegek 4-5 százaléka az, amely nem valós betegséggel, hanem diagnosztizálatlan hipochondria következtében jelenik meg kivizsgálásra. A helyzetet súlyosbítja, hogy hipochondria esetén a "betegségtudat" sem segít, vagyis hiába tudja magáról valaki, hogy hipochondriás, attól még nem tud automatikusan felülemelkedni képzelt tünetein. Megoldást csak hosszadalmas pszichoterápia hozhat, amit azonban nem érdemes halogatni.