Alváspózok – A párkapcsolatodról is árulkodik az, ahogyan az ágyban fekszel

Az alváspózok sok mindent elárulhatnak a párkapcsolatunkról. Ha bizonytalan vagy, vizsgáld meg, ti hogyan töltik az éjszakát!

Alváspózok–Így árulkodik a kapcsolatunkról!

Mézes hetek

A kapcsolat elején szinte mindannyian összebújva alszunk a párunkkal. Ennek oka, hogy a szerelem lángol, minden gondolatunk a másik körül forog, ha tehetnénk, minden pillanatot együtt töltenék, még éjszaka is szeretnénk érezni a másik közelségét. „Nem úgy gondolunk magunkra, mint „én” és „ő”, hanem a „mi” sokkal jobban illik ránk. Az összetartozás érzése ilyenkor nagyon új és intenzív. Ebben az időszakban jellemző, hogy szívesen alszunk kiskifli-nagykifli pózban. Tökéletesen kifejezi a meghittséget és az összetartozást, hiszen a testünk legnagyobb része így ér hozzá a másikhoz” – mondja dr. Makai Gábor pszichológus, pszichoterapeuta.

Fél év után

Jó néhány hónap telik el addig, amíg ez a nagyon szoros egység kezd egy kicsit megbomlani. „Körülbelül hat-nyolc hónap elteltével ugyanolyan fontos a partnerünk, de azért az az összefonódás, ami korábban volt, kezd kissé lazulni. Ez megmutatkozik az alvásban is: először szorosan egymáshoz bújnak, de elalvás előtt olyan helyzetbe rendezik magukat, ami kényelmesebb. Ebben az időszakban nőként a párunk mellkasára hajtjuk a fejünket, és összekulcsoljuk a lábunkat. Aztán amikor félálomba kerülünk, akkor változtatunk a testhelyzeten. Ennek főleg akkor van jelentősége, ha a férfi horkol, ugyanis hanyatt fekve erőteljesebb a horkolás, és ez mindkettőnk esetében rontja az éjszakai alvás minőségét. De megeshet, hogy csak hason fekve tudunk békésen szunyókálni, ez pedig nehezíti az összebújást” – mondja a szakértő.

Egy év után

„Amint a kapcsolat eléri az első évfordulót, eljutunk arra a szintre, hogy még nagyon fontos a másik, de szívesen csináljuk a saját dolgunkat is, nem bánjuk, ha időnként külön is töltünk időt. Sőt, ekkor jön el, hogy újra tudunk örülni a párunknak, ha például egész nap nem láttuk. Alvásban ez úgy mutatkozik meg, hogy lefekvéskor összebújunk egy rövid időre, majd szétválunk, és ébredéskor ismét újra közelítünk egymáshoz. Jellemző lehet, hogy elalváskor egymásnak hátat fordítunk, esetleg csak a fenekünk ér össze.” – tájékoztatott a pszichológus.

Húzzuk meg a határokat!

„A másfél év sorsdöntő a kapcsolatokban, ilyenkor sok minden eldőlhet. Kezdetét veszi az úgynevezett újraközeledési fázis, kialakítjuk a közelség-távolság optimalizálását. Éjszaka ez úgy mutatkozik meg, hogy olykor messzire húzódunk a párunk mellől, majd újra hozzábújunk. Ilyenkor árul el legtöbbet a kapcsolatunkról, hogy éppen milyen fázisban van. Ha napközben összezördültünk, esetleg neheztelünk a másikra, akkor biztos, hogy a lehető legtávolabbra húzódunk tőle, és még hátat is fordítunk neki. Ha viszont egy csodás napot töltöttünk együtt, sokat beszélgettünk, romantikus vacsorát töltöttünk el együtt, akkor szinte biztos, hogy összebújunk, legalább addig, amíg félálomba nem szenderülünk. Az, hogy hányszor öleljük át egymást lefekvés után, és hányszor vesszük fel az eltávolodó pózt, sokat elárul a kapcsolatunkról, és arról is, hogy merre tartunk, van-e közös jövőnk. Jellemzően ebben az időszakban leginkább egymás felé fordulva alszunk, és akár azzal is szabályozhatjuk a közelséget-távolságot, hogy a kezünket vagy a lábunkat mennyire érintjük a másikhoz. Ha az egyik fél érzi a másik hiányát, akkor a hátához simul” – ecsetelte dr. Makai Gábor.