Obesophobia: így küzd le a hízástól való rettegést

A hízástól való beteges félelem, leggyakrabban a serdülő nőknél fordul elő, de férfiaknál is igen gyakori. Mint minden fóbia, ez is egyfajta szorongásos zavar. A fóbiák egy adott tárgytól, helytől vagy helyzettől való intenzív és irracionális félelemmel járnak. Ilyenkor, ha az illetőnek eszébe jut vagy a környezetében valaki a súlygyarapodásról beszél, szinte azonnal a szorongás tipikus tüneteit produkálja. Mivel extrém módon fél a hízástól, igyekszik azt minden lehetséges módon elkerülni, így igen nagy rá az esély, hogy az étkezési zavar előjeleit is tapasztalja vagy akár már küzd is vele – árulja el dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

Mi áll a hízástól való félelem hátterében?

A szorongásos zavarok más típusai is hozzájárulhatnak az obezofóbiához. Például az obezofóbia eredhet a szociális szorongásos zavarból, amely a társadalmi elutasítástól való félelemmel jár. Lehet, hogy valaki egyszerűen a társadalom súlygyarapodáshoz való hozzáállása miatt fél a hízástól.

Milyen jelei vannak?

A tünetei negatív érzelmekkel járnak, amikor a súlygyarapodás szóba kerül. Ilyenkor intenzív, nyomasztó félelem, szorongás, idegesség, magas vérnyomás, szédülés vagy akár pánikroham is jelentkezhet. Ezek az érzések még erőteljesebbek lehetnek, ha az illető azt tapasztalja, hogy valóban felszaladt rá néhány kiló vagy olyan helyzetekben van, amelyeket hízással társít. Például étkezéssel járó társadalmi eseményeken, ezért aki obezofóbiában szenved, általában kerüli a közös étkezéseket.

Következmények, szövődmények

Az elhízásfóbia arra is késztethet valakit, hogy bizonyos dolgokat tegyen – vagy éppen ne tegyen - a súlygyarapodás elkerülése érdekében. Ilyen lehet a koplalás, megszállott kalóriaszámlálás, túlzásba vitt testmozgás, állandó fogyókúra. 

Ez növeli az evészavar kialakulásának kockázatát, amelyet szélsőséges étkezési viselkedés jellemez.

Ilyen étkezési zavar lehet az anorexia. Ebben az esetben az illető annyira megszállottjává válik a túlsúly elleni küzdelemnek, hogy még akkor is kövérnek látja magát, amikor már kórosan sovány. Ennek jele a torz testkép, rendkívül korlátozott táplálékbevitel, túlzásba vitt testmozgás, hashajtók vagy vízhajtók használata, étkezés utáni erőltetett hányás. Az ebben az állapotban szenvedők számára a szélsőséges fogyókúra és a fogyás a mögöttes érzelmi problémák kezelésének módja. A súlyos kalóriahiány miatt az anorexia olyan súlyos szövődményekhez vezethet, mint az izomsorvadás és a többszervi elégtelenség.

Másik ismert étkezési zavar a bulimia. Az anorexiával ellentétben, itt jellemző tünet a gyakran jelentkező falásrohamok, melyek során hatalmas kalóriamennyiségeket fogyaszt el az illető. Ilyenkor szinte az első harapás után jelentkezik a „már úgyis mindegy” állapot, amikor az illető szinte azonnal tudja, hogy „bűnözött”, ezért evés után mindenképpen meg fogja hánytatni magát. A habzsolási ingerek néha éjszaka, szinte félálomban jelentkeznek. Ezeket a mértéktelen lakomákat szinte törvényszerűen lelkiismeret-furdalás követi, mely szorongásos állapotokat eredményez, bár érdekes, hogy magának a falásnak is többnyire szorongásoldó célja van. A bulimia jellegzetes jele a testtömeggel és alakkal kapcsolatos szélsőséges önkritika, erőltetett hányás, túlzott testmozgás, hashajtók vagy vizelethajtók használata, koplalás, intenzív hangulatváltozások, az ételek elrejtése a falásrohamok miatt, szorongás az étellel kapcsolatban, az étkezéssel kapcsolatos helyzetek kerülése. A bulimiában szenvedő személy lehet enyhén sovány, átlagos testalkatú, de akár túlsúlyos is.

Hogyan kezelhető?

Elsősorban pszichológus vagy pszichiáter kezeli. A cél a súlygyarapodástól való félelem kezelése és az evészavar kialakulásának kockázatának csökkentése.

"Ha az obezofóbia egy diagnosztizált evészavar része, a kezelés hasonlóan zajlik. A legcélravezetőbb módszer a pszichoterápia, melynek során több alkalommal beszélget a beteg a terapeutával. Ez a módszer sikeresen segíthet csökkenteni a súlygyarapodással kapcsolatos szorongását és javítani testképét. 

 Ez magában foglalhatja a torz gondolkodási minták felismerését, az egészségtelen hiedelmek megváltoztatását, pozitív szokások elsajátítását, esetleg gyógyszeres kezelést, ha orvosa úgy gondolja, hogy az elhízásfóbia szorongásos zavarral függ össze. Emellett sokat segíthet a meditáció, a jóga, vagy más hasonló csoportos foglalkozás, ahol fontos szerepe van az elfogadó közösségnek, az ellazulásnak, a befelé figyelésnek, az önismeret fejlesztésének" – javasolja a pszichológus.

• Mi váltja ki?

Az obezofóbiának nincs egyértelmű oka. Valószínűleg több tényezőre vezethető vissza. Ezek közé tartozik, hogy már kisiskolásoknál megfigyelhető, hogy a túlsúlyos társaikat kevésbé kedvelik, akár ki is rekesztik, csúfolják, emellett a kamaszkorban már erősen jelen van az úgynevezett súlystigma, vagyis az emberek súlyuk alapján történő megítélése. Ez jelentős része a modern nyugati társadalomnak, amely dicsőíti a soványságot, a hízást viszont hibaként ábrázolja. Családi elvárások vagy a kortársak nyomása miatt is tapasztalható jelenség a súlystigma, amely a túlsúlyos vagy elhízott embereket diszkriminálja. Ennek eredményeképpen fokozott félelem alakulhat ki a felesleges kilókkal szemben. Ez okozhat obezofóbiát, különösen azoknál, akikben erős a tökéletességre való törekvés.

• Mikor kell orvoshoz fordulni?

Ha az elhízásfóbia hatással van a mindennapi életére, mindenképpen fel kell keresni a háziorvost. Nincs olyan hivatalos teszt, amely diagnosztizálja a súlygyarapodástól való félelmet, azonban - mint a szorongásos zavarok egyikét -, a háziorvos vagy a pszichológus azonosíthatja. Ehhez kérdéseket tesznek fel a tünetekkel kapcsolatban, alaposan megvizsgálják az illető étkezéssel való kapcsolatát, a pszichológiai és szociális kórtörténetét.