Ilyen hatással lehet az űrben töltött két hét Kapu Tibor szervezetére: komoly fizikai és mentális kihívások várnak rá

A szervezet működése drasztikusan megváltozik az űrben, így Kapu Tibor és a legénység minden tagja kihívásokkal néz szembe. Bár az asztronauták a kilövés előtt hosszú ideig készítik fel a testüket az űrutazásra, az mindenképpen súlyos terhet ró az egészségükre. 

Kapu Tibor szervezete is megsínyli az űrutazást

Izom- és csontvesztés

 A gravitáció hiányában az izmok és a csontozat elkezdenek leépül: az alsó végtagban az izomzat akár 20 százalékkal is csökkenhet két hét alatt, a csontsűrűség pedig havonta 1–2 százalékot veszít, főként a medence és a comb területén. Ez ellen az űrhajósok napi kétórás edzéssel védekeznek. 

 Neuro-okuláris szindróma

A testfolyadékok átrendeződése nyomásfokozódást okoz a fejben, ami látásromláshoz, ún. űrbéli neuro-okuláris szindrómához (SANS) vezethet. A jelenség az űrhajósok több mint felét érinti, de általában visszafordítható. Korábban előfordult vérrögképződés is, bár ez hosszabb – féléves – küldetések alatt történt.

A sugárzás az űr egyik legnagyobb veszélye

A Föld mágneses védelme az ISS-en részben még érvényesül, de így is egy évnyi földi dózisnak megfelelő sugárzás éri az asztronautákat mindössze egy hét alatt. A hosszú távú hatások között DNS-károsodás, daganatok, sőt neurodegeneratív betegségek kockázata is fennáll.

Mentális terhelés, megváltozott immunrendszer és mikrobiom

Az űrkörnyezet nemcsak a testet, de a lelket is próbára teszi. Az elszigeteltség, a szűk tér és az állandó fényváltozások alvászavarokat, hangulatingadozást és kognitív zavarokat okozhatnak. A pszichés megterhelést strukturált napirenddel és mentális támogatással próbálják kezelni. Az immunrendszer is gyengül, a T-sejtek aktivitása csökken, a fertőzések iránti érzékenység nő. A fedélzeti mikroorganizmusok – például a Salmonella – agresszívebbé válhatnak, és nőhet az antibiotikum-rezisztencia is.