Életében először bújt a nagyszakállú, jóságos télapó bőrébe Csányi Sándor, de nem a hagyományos módon. Szokatlan alakítását imádták a gyereket!

 

Nem volt egyszerű megtalálni a Thália Színház sok kiváló művésze között a megfelelő Mikulást. Csak olyan színész jöhetett számításba, akinek vagy annyira kicsi a gyermeke, hogy nem ismeri fel apukáját a piros gúnya alatt, vagy már annyira megnőtt, hogy nem visít fel, ha megpillantja szülőjét hosszú, fehér szakállal. Végül Csányi Sándorra osztották a színház Mikulásának szerepét, akinek éppen a legújabb darabjuk bemutatója napján kellett helyt állnia ifjú közönsége előtt. 

Forrás: Csatáry Krisztina

„Ezt a családias ünnepséget a színházban dolgozók gyermekeinek, unokáinak szerveztük. Mindenkit szerettünk volna egy kicsit meglepni, megajándékozni - a színészek gyermekeit a portás és a takarító néni unokáit éppen úgy. A kollégák, a főpróbahét ellenére nagyon lelkesen segítettek az előkészületekben. Bevallom, én utálom a Mikulás ünnepségeket, rossz nézni, ahogy a gyerekek rettegnek a Télapótól, ezért úgy gondoltam, hogy olyan Télapó leszek amilyennel én szerettem volna találkozni kiskoromban” - kezdett bele Csányi, akinek télapós stílusa a szülőket és gyerekeket is meglepte. A szülőknek előre le kellett adni egy listát, a gyerekek kívánságaival jó és rossz tulajdonságaival, amit a színház alkalmi télapója sajátságosan értelmezett. Nem a gyereket ijesztette meg, hanem inkább kreatív ötlettel állt elő.

„Valamelyik szülő panaszkodott, hogy a gyermek keveset olvas, viszont sokat számítógépezik. Én erre azt mondtam a gyereknek, mond meg anyának, hogy számítógépezhetsz nyugodtan, a Télapó megengedte"  - mesélte Csányi Sándor, aki Télapóként inkább a gyerekek pártját fogta. "Ez a stílus nagyon bejött, nálam nem rettegett, nem sírt félelmében senki. Aki akart, az énekelt, mesélt, aki nem, csak átvette az ajándékát. Annál szörnyűbb nincs is, amikor beszéltetni, énekeltetni akarnak egy csendes, visszahúzódó kisgyereket" - fejezte be végül a színész.