A 83 éves Pásztor Erzsi Kossuth-, Já¬szai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő imádja a rajongóit, de van, amit még tőlük sem visel el.

Pásztor Erzsi a legtöbbünk fejében a kultikus magyar teleregény, a Szomszédok egyik legutálatosabb alakjaként él, a valóságban azonban egy nagyon jókedvű és kedves ember. Hálás azért, hogy a mai napig rengeteg szeretetet és figyelmet kap az emberektől, de van egy határ, amit minden esetben betart.

Nagyon sokszor megállítanak az emberek az utcán, és én nagyon szívesen fotózkodom, beszélgetek. Pár napja egy idősebb úr jött oda hozzám, hogy szeretne kezet csókolni nekem, mert én olyan vagyok, aki kézcsókot érdemel. Ezek őrült kedves dolgok, és na¬gyon jólesnek. Ez nem tolakodás, nem lehet és nem is kell elhárítani, de hogy engem puszilni, csókolni akarnak kollégák és vadidegenek, azt már sajnos nem bírom – mesélte a Borsnak.

Pásztor Erzsi, Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színművésznő, érdemes művészFotó: Polyák Attila - Origo

Elmondta továbbá véleményét azokról a kollegáiról is, akik legszívesebben elrejtőznek az utcán, hogy senki se ismerje meg őket.

Sok kollégát hallok panaszkodni, hogy utálja, ha megismerik. Nem is értem... hát ez a szakmánk! Azt ajánlanám a mos-tanában sokasodó kapucnis, legszívesebben az utcán elbujdosó művésznőknek, hogy a szövőgyárban el lehet rejtőzni. Ott kell dolgozni az ilyen embereknek, és nem a színpadot kell választani. Mert mi, művészek dolgozunk, és igenis örülünk, ha megismernek.