Túlélhető-e a távkapcsolat? - pasik vallomásai

József, kereskedő (47)

"Szerintem semmi gond nincs a távkapcsolattal, csak attól függ, hogyan csinálja az ember. Nekem probléma nélkül működik. A párom egy másik városban él, hétvégente találkozunk, meg időnként együtt töltünk egy-egy hetet folyamatosan is, amikor tudunk. Így legalább hétköznap, amikor a munkánk miatt úgyse jutna igazán idő egymásra, nem zargatjuk a másikat, mindenki intézi a dolgait, aztán a hétvége tényleg csak egymásé. Mondjuk ha külföldön élne, akkor nyilván nem tudna működni, és talán az is közrejátszik, hogy már egyikünk se mai csikó, többre értékeljük a harmonikus kapcsolatot a nagy lángolásnál."

Péter, újságíró (27)

"Egyszer volt csak részem távkapcsolatban, meg is szenvedtem, majdnem ráment a szerelmünk, szóval köszönöm, nem kérek többet belőle! A barátnőm akkor még egyetemre járt, és nyert egy féléves ösztöndíjat Svédországba, ami pont elég messze volt ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy hazaugrani onnan, és én is csak kétszer tudtam meglátogatni közben. Iszonyúan hiányoztunk egymásnak, a feszültségből gyakori veszekedések lettek, majdnem szakítás - a tanulsága az volt a dolognak, hogy csak úgy lehet átvészelni, ha kicsit távolabb lép ilyenkor az ember a másiktól: ha már úgyse lehet vele, akkor nem kell feltétlenül értesülni minden napirendi pontjáról, pláne rossz gondolatáról és kétségéről."

Gábor, közgazdász (33)

"Volt egy barátnőm, aki hét évvel ezelőtt kiment Londonba három hónapra, és azóta se jött haza - csak látogatóba. Persze bepasizott kinn, munkát szerzett, ott maradt, felépített egy angliai életet. Ez eleinte nagyon fájt, de aztán rájöttem, hogy igazából már ki is azért ment, mert a kapcsolatunk elől menekült - itthon egyszerűen nem bírt véget vetni neki, pedig már régóta el volt romolva, és ilyen közvetett, tudat alatti megoldással intézte el a dolgot."

Krisztián, informatikus (35)

"Épp egy ilyenben élek most, illetve az élés az túlzás, inkább csak elvagyok. Egy nemzetközi konferencián ismerkedtem meg egy lengyel lánnyal, csodálatos néhány napot töltöttünk együtt, ezért folytatni akartuk: azóta napi kapcsolatban vagyunk interneten keresztül, és nagyjából havonta vagy ő jön, vagy én megyek hozzá. Ez egy darabig jó is volt így, de már nem érzem, hogy sokáig folytatódhatna: a végtelenségig nincs értelme ezt csinálni, vagy valamelyikünknek költöznie kell, vagy szakítani. Egy távkapcsolatot csak akkor lehet normálisan működtetni, ha az ideiglenes, és nem végleges."

Tamás, vendéglátós (30)

"Ne vicceljünk már, milyen kapcsolat az, ahol több ezer kilométerre van tőlem a csajom? Chatszex meg jóéjtpuszi a webkamerának? Teljes ökörség. Nekem szükségem van a folyamatos visszajelzésekre, az új és új közös élményekre egy kapcsolatban, anélkül meghal a dolog nagyon gyorsan. Így vagyok felépítve, mit csináljak? Plusz szex nélkül sem bírom ki túl sokáig, bármennyire is szeretném a távolban lévő párom. Szóval én inkább szakítok a távkapcsolat helyett."