Az Édes Élet balhés sztárpárja, Varga Viktor és Cinthya útjai elváltak. A Life.hu Viktort telefonon érte el. A lány pedig Facebook oldalán írta le, hogyan éli meg a szakítást.

Az énekes és Cinthya kapcsolata nemrég mélypontra jutott. A sztárpár hiába próbálta többször is megmenteni kapcsolatát, Viktor döntött, és egy hete elköltözött.

 „Két hónapja szenvedünk, nem mehetett ez így tovább. Cinthya többször is mondta, hogy költözzek el, így fogtam magam és eljöttem abból a házból, ahol együtt éltünk" – kezdi Viktor, aki az okokról is mesélt.

„Mindamellett, hogy genetikailag egyformák vagyunk - és ezt nem csak a külsőnkre értem –, sajnos Cinthya problémafüggő, szeret problémát generálni, szereti a szenvedést. Vele ellentétben én viszont lazán élek, nem szeretem, ha gondok vesznek körül" – magyarázta Viktor, akinek nincs ideje bánkódni.

„Egész nap dolgozom, nincs időm a szenvedésre. Mikor este ágyba kerülök, akkor tör rám a fájdalom, de aztán a másnapi rohanásban ismét távol kerülnek a problémák. Tudat alatt nyilván én is gyötrődöm. Tudom, hogy Cinthya is nagyon szenved a történtek miatt, bár most hajthatatlannak mutatja magát és elutasító velem" – mondta Viktor, aki nem zárja ki a békülés lehetőségét, hiszen ez egy nagy szerelem volt.

Friss! Cinthya Facebookon reagált a történtekre!

A lány nyilatkozni nem akart, inkább közösségi oldalán írta ki magából érzéseit. Íme, a szó szerinti bejegyzés: 

"NEM ÉRT VÉGET A SZERELEM... ugyan olyan szerelmes vagyok Viktorba, mint voltam az első szerelmes pillanatokban! Pontosan ugyan annyi kétely és félelem van bennem, mint akkor volt. A kapcsolatunk végig nagyon, nagyon szenvedélyes volt. Két rendkívül kiszámíthatatlan karakter vagyunk és a kiszámíthatatlanság izgalma már, már őrületbe csapott át. A rengeteg munka és az átláthatatlan kaotikus káosz közepette, legkevésbé egymásra figyeltünk!

Én hiszem, hogy az égiek számomra őt rendelték és számára engem, de sajnos a túlhajszoltságban megfeledkeztünk a másikról... Az ego dominált és a napok túlélése.

Abszolút kiegészítettünk egymást... az érdeklődési körünk egyezett, ugyan akkor a habitusunk más volt. Ő nyugodtsággal és pozitív gondolkodással tarthatta volna egyensúlyba a felfokozott élet ritmusomat és a félelmeimet, kételyeimet, én intuícióval és józan ésszel tudtam volna segíteni az útján... ugyanakkor nem tettük... nem koncentráltunk a kiegészülésre, mert őszintén csak magunkkal voltunk elfoglalva. A szeretetlenség érzete instabilitást eredményezett nálam és már elviselhetetlen hangulatingadozásaim és depresszív hozzáállásom volt minden naphoz.

Nagy döntésre szántam el magam, de nem öncélúan! Azért szerettem volna külön költözni, mert szeretnék szerelmesen rágondolni, szeretnék éjszakánként vágyni az illatára és az érintésére, szeretnék tisztelettel és hálával rá gondolni! És vágyom arra, hogy ő is így érezzen irántam."