Múzsák csókjai - neked ki a példaképed?

Akárhogy is, egy dolog biztos: a spirituális mentoraink felgyorsítják a fejlődési folyamatunkat. Ha megismerve őket leszámolunk a büszkeséggel, alázatossá válunk és útmutatást kérünk, azzal utat nyitunk a csodák sorozatának. Yehuda Berg, a Kabbala Központ egyik vezetője szerint nem számít, hogy hivatalosan vagy nem hivatalosan tanítanak minket a mestereink. "Mindegy, hogy egy osztályteremben ülünk-e, vagy egyszerűen felfigyelünk valamiféle azonos rezgésre, miközben egy idegennel beszélünk. A legfontosabb dolog az, hogy nyitottak legyünk a tudásunk növelésére" - véli Yehuda.

Egy útkereső vallomása

Bár én magam buddhista családban nőttem fel, így alig hároméves voltam, amikor először találkoztam Őszentségével, a Dalai Lámával, majd huszonöt évvel később már saját kabbalatanárom lett Tel Avivban, nekem is volt egy személyes múzsám, aki gyermekkoromtól fogva inspirált. Nevét elég megemlíteni egy baráti vacsorán, és bármelyik békés összeröffenés szenvedélyes vitába torkollik majd. Lesz, aki kardoskodik, hogy ő korunk legnagyobb művésze, lesz, aki azt mondja, hogy egy tehenészlánynak is több kisugárzása van, és persze olyan is akad, aki ragaszkodik hozzá, hogy belőle semmiféle hatást nem vált ki - ő a látens rajongó. Hazugság volna azt állítanom, hogy ő nem hatott rám, amikor elkezdtem a kabbalával foglalkozni - bár a szüleim kiskoromban meséltek már nekem az évezredes miszticizmusról. Ami azonban elindított az ösvényen, az az volt, hogy hiába volt élő tévéműsorom és szerepeltem magazinok címlapján, egyre rosszabbul éreztem magam. A "kishercegi" énem haldokolt, és olyasvalaki foglalta el a helyét, akit szinte nem is ismertem.

Tedd magad próbára!

Néhány nappal ezelőtt az én múzsám egy amerikai tévéshow vendége volt, ahol az elmúlt hónapok tiniöngyilkosság-hulláma kapcsán arról beszélt: észre kell vennünk, hogy szinte függünk a rosszindulattól és a pletykáktól. Amerika a szabadság országa és a bátrak hazája volt, most pedig gyerekek végeznek magukkal azért, mert a társadalom azt érezteti velük: nem illenek a megszokott képbe. "A lányom sulijában van egy srác, akit sokan piszkálnak amiatt, hogy talán meleg, pusztán azért, mert gyakran visel lilát, ezért volt egy nagy beszélgetésem a tizennégy éves lányommal és a tízéves fiammal. Azt mondtam nekik, hogy akik bíráskodnak, azok valójában félnek attól, amit nem ismernek. Pontosan tudom, milyen érzés kirekesztettnek lenni: kamaszkoromban nem voltam sem menő, sem intellektuális. Magányos voltam, amíg a meleg balett-tanárom a szárnyai alá vett, és bemutatott a művészeknek, akik bebizonyították, hogy igenis rendben van, ha más vagyok, mint a többiek." Ő ismét ki merte mondani: nincs jogunk senkit megítélni a bőrszíne, a vallása vagy a szexuális hovatartozása alapján. Sajnos olyan társadalomban élünk, ahol az internet, a pletykák és a magazinok kimondottan támogatják a rosszindulatot. Próbáld ki egyetlen napra: ne mondj rosszat senkiről és semmiről, és tartsd magad távol a pletykáktól. A tapasztalataidat pedig írd meg nekem ide!

Smaragd város benned él

Madonna számomra az önmegvalósítás manifesztációja. Az emberi vágyak három lépcsőfokát megjárva testiségre, majd hatalomra, végül spirituális fényre áhítozott. Azért inspirál, mert én is a "sex sells" törvényét kihasználva vívtam ki a figyelmet, majd a bugyuta botrányok után kezdtem ráébredni: most, hogy eljutottam idáig, ideje valami valódit adnom. Ma már az a célom, hogy az alagutat, amelyet irritáló exhibicionizmussal ástam ki magam és a közönségem között, egy nap sikerüljön megtöltenem fénnyel. Jézus, Gandhi, John Lennon... minden korban voltak, akik hitték: az országhatárok, a vallások és a társadalmi osztályok elmosódnak majd, egy lélekként élünk, és közös nyelvünk a béke lesz. Ahogy Gumimatrac a Gangeszen című könyvemben is írtam: "Ez sokak számára gyomorforgatóan gejl, másoknak irreális utópia lehet, én azonban büszkén hiszek benne, hogy egy napon senki sem fogja ismerni a gyűlölet szó jelentését." A piros zsinór a csuklómon arra emlékeztet: az út vége, a cél sosem Smaragd város, hanem a saját farmunk. A lényegünk, esszenciánk, valódi természetünk mindig bennünk van, mi mégis a "szivárványon túl" keressük a célt.

Fogadj te is naponta kabbala bölcsességet!