A jövőben mindenki 25 éves lesz

Képzeljünk el egy szép új világot, ahol az emberi test génmanipulációja odáig jutott, hogy bárki örökké élhet. 25 évesen megáll az öregedés, a test változatlan állapotban marad, de van egy kis bibi: ebben a világban szó szerint az idő pénz, a fizetőeszköz az ember rendelkezésére álló idő, azaz a hátralévő élete. Mindenkinek személyre szóló számlája van (a testébe építve), 25 éves korában feltöltenek rá egy évet (már ha nincsenek (idő)gazdag szülei), aztán boldoguljon, ahogy tud. Ha dolgozik, időt kap érte, ha kávét vesz, időt vonnak le tőle. Ha lefogy a számlája, hiába fiatal a teste, meghal.

Az alapötlet zseniális, és talán mondanunk sem kell, hogy egy szép nagy társadalomkritikai metafora rejtőzik benne. A Lopott időben benne volt az esély, hogy a 2010-es évek Mátrixa legyen, azaz úgy tudjon filozofikusan szólni arról, mi is zajlik épp a világban, hogy közben a felszínen egy trendi és akciódús mozifilm is egyszerre.

Nos, ez most nem jött össze az amúgy impozáns filmográfiával rendelkező Andrew Niccol rendezőnek (Gattaca, Fegyvernepper), aki ezúttal nemcsak a direktori, de az írói és produceri feladatokat is vállalta, azaz igazán személyes alkotása a Lopott idő. Az érdekes jövőbeli világ persze még így is elviszi a film nagy részét, noha a sztori csak csekély mértékben aknázza ki a benne rejlő lehetőséget, rengeteg megválaszolatlan kérdés marad bennünk - de legalább a kortalanságból fakadó poénokat jól kihasználják ("Maga most biztos arra gondol, hogy az a vonzó nő az anyám, a feleségem vagy a lányom?").

A látványvilág lenyűgöző: a kitalált jövő külsőségei stílusosan és ízlésesen fantáziadúsak - azaz a trendiségre nincs panasz. Még a két főszereplő is becsülettel helytáll: Justin Timberlake egyre inkább érett színésszé válik, Amanda Seyfried pedig talán még sose volt ennyire kislányosan szexi.

Akkor mivel van a baj? Leginkább azzal, hogy a film nem megy mélyre: az általa teremtett metaforának csak a felszínét karcolgatja, lefekteti alapnak, aztán ráhúz egy teljesen szimpla üldözős-lövöldözős akciófilmet. Ami viszont a maga műfajában sem túl jó: rengeteg a logikátlanság, a rossz dialóg, a semmiből előhúzott dramaturgiai megoldás. Marad egy trendi, irgalmatlanul jól kinéző, de buta akciófilm, aminek pedig a kiindulópontja bravúrosan okos volt.