Vissza a jövőbe, avagy honnan jöttek minden idők legfélelmetesebb űrszörnyei?

A híres-neves Alien-tetralógia (A nyolcadik utas: a Halál, A bolygó neve: Halál, A végső megoldás: Halál, Alien 4: Feltámad a Halál) vitán felül a sci-fi műfajának alapvetései közé tartozik. Az Alien-szériát megteremtő Ridley Scott pedig úgy érdemelte ki a "sci-fi legenda filmrendező" titulust, hogy életében eddig mindössze két ilyen filmet készített - igaz, ha figyelembe vesszük, hogy az egyik az első Alien-mozi, a másik pedig a Szárnyas fejvadász volt, akkor máris jogosnak tűnik a dolog.

Nem csoda hát, hogy amikor kiderült: Ridley Scott harminc év után újra sci-fit forgat, ráadásul az Alien-mítoszhoz kapcsolódó előzményfilmet, akkor minden sci-fi- és filmrajongó nyálelválasztása beindult. A gyártó stúdió persze csak fokozta a hisztériát a mostanában szokásos (és már tényleg túlzásba vitt) kampánnyal, aminek részeként kiszivárgott képek, információmorzsák, majd különféle előzetesek dömpingje volt hivatott egyre jobban gerjeszteni a hangulatot. Ilyen előzmények után szinte törvényszerű volt, hogy a végeredmény majd sokaknak csalódást fog okozni - és ez be is következett, noha teljesen más okokból, mint arra számítani lehetett.

Ridley Scott ugyanis ügyesen kikerülte azt a csapdát, hogy készítsen egy új Alien-mozit, amit aztán a rajongók a régi filmekhez hasonlítgatva szétcincálnak. Ehelyett megpróbált előállni egy új alapokra helyezett, látványos és izgalmas űr-horror-kalanddal, amelynek története bizonyos pontjain azért érintkezik a régi filmek világával, de épp csak annyira, hogy az így felvetett rejtélyes kérdések még jó sokáig foglalkoztassák a nézőket (és lehetőséget adjanak néhány esetleges folytatásra is). Ennek a tervnek azonban végül csak a felét sikerült maradéktalanul megvalósítania.

"Vannak filmek, amik után napokig agyalsz, rakod össze a puzzle darabjait, és vagy összeáll (Donnie Darko, Memento), vagy sem (Mullholland Drive), de a film ettől csak jobb lesz számodra. Aztán meg van olyan, amin agyalsz, rakosgatod, és egyre csak törnek elő a forgatókönyv furcsaságai, és a moziban szórakoztatónak talált film elkezd vészesen konvergálni lefelé... Na, ilyen a Prometheus (sajnos)." - mondta egy barátom a vetítés másnapján, és a helyzetleírása olyan pontos, hogy muszáj volt idéznem. A Prometheus ugyanis kiválóan indít: egyből megfog és beránt a hangulata, a lenyűgöző képi világa, a film elejének lassú építkezése, megfogalmazódó rejtélyei és a Michael Fassbender játszotta android megkapó pillanatai révén a film első egy órája felveheti a versenyt bármelyik sci-fi klasszikussal. Aztán beindul a pörgés, és... beindul a pörgés, ennél sokkal jobbat nem tudunk elmondani róla. A szenzációs látvány marad, az akciók ütősek, fordulat fordulat hátán, ha bele se gondolunk, akkor egy izgalmas űrkalandot kapunk, de belegondolunk, és jönnek sorban a kérdések az agy hátuljából, a sztori logikátlanságai egyre szembetűnőbbek és zavaróbbak, a film elején feldobott kérdésekre nem hogy választ nem kapunk, de csak szaporodnak a rejtélyek és homályok, amelyek a végén olyan mértékben elhatalmasodnak, hogy még az akciószekvenciákat is megölik, hiszen tönkreteszik azok érzelmi töltetét, anélkül pedig tét nélküli látványosságok maradnak.

Így aztán hiába tud felnőni a főszerepet jelentő kihíváshoz Noomi Rapace (noha elődje, Sigourney Weaver kemény csajához képest az ő karaktere inkább egy véletlenül bajba keveredő szomszéd lányé), hiába a több kiváló alakítás (a már említett Fassbender mellett Idris Elba laza kapitánya és Charlize Theron jéghideg főnöke emlékezetes), hiába pazar végig a ismeretlen bolygó világa, ha azok a fránya kérdések megválaszolatlanok maradnak. Azt, hogy ez a rejtélyesség nem szándékos szűkszavúság, hanem logikai bakik és a háttérsztori kigondolatlanságának eredménye, a film bemutatója óta már számos fórum tárgyalja a neten. Közülük ajánljuk a játékos kedvű olvasóknak az alábbi magyar honlap felhívását, amely a Prometheus kapcsán felmerülő kínzó nézői kérdéseket gyűjtötte össze humoros alapossággal - és persze válaszokra várva.